2014-07-14

Egyetlen nappal maradtam még adós, ez pedig a hazaérkezésunk napja. Reggel komásan keltunk a varsoi szálláson, nehezen is ment az ébredés. Kicsit talán azért, mert két orás idoeltolodást nehezen emészt meg az ember, már 7-kor fent voltunk, mikor csak 9-kor kellett volna. Kicsit még szunditottam, de fél 8-kor már kivetett az ágy. A reggeli zuhanyzás után kifizettük a szállást, elindultunk a kornyéken valami reggelizo helyet keresni, persze a belvárosban jo drága helyek vannak csak, viszont a gyonyoruen felujitott kis utcákon és a még most is rengeteg helyen renoválás alatt állo utakon elszorva sok-sok vendéglot és kávézot találni. Egy szendvics meg egy Cappi után már jobban voltunk. Séta gyanánt Varsó belvárosának legnevezetesebb épulete, a Palace of Culture and Science, azaz a kultura és tudomány palotája 231 méter magas épulete felé vettuk az irányt. Ezt az épuletet a szovjetek épitették és ajándékozták Varso állampolgárai számára, ezért sokan még most is megvetéssel tekintenek a turisták korében oly népszeru toronyépuletre. A felhokarcolo otthont ad számos muzeumnak, mozinak, tudományos intézetnek és szinháznak, ezen kivul a harmincadik emeletérol gyonyoru kilátás nyilik a városra. A helyiek néha csak Sztálin injekcios tűjeként csufolják, a torony mégis a modern város egyik legjelentosebb szimboluma. Mi csak távolrol szemléltuk az épuletet, de hatalmas mérete nem csak a szocializmus megalomán épitkezését, hanem a tégla és ko remek otvozetét és a lengyel és szocreál stilusok egybeolvadását is jelképezi. A házak a német megtorlás után a varsoi felkelés leverése után porig lettek rombolva, az otvenes évek gyors utemu renoválási és ujjáépitési hulláma azonban csodával határos modon szinte tokéletesen felélesztette számos gyonyoru templomát és muzeumát a városnak. Ezekre sajnos ido hiányában nem tudtunk sort keriteni, de igéretet tettem, hogy egyszer még visszatérek, és megnézem, hogy hogyan épult ujjá ez a város romjaibol, s miért is nevezik oly találoan Varsot a Főnix városának.

Egy csendes sarokban megittunk egy sört meg egy kávét, visszasétálva már ismerős utvonalon a szállásra kicsekkoltunk és elcsiptuk a 175-ös buszt a reptérre. A reptéren gyors check-in, szép nagy reptér a Chopin reptér, modern és informativ, viszont eloreláto érkezésunk után még volt idonk egy kis szuvenir boltra meg bekapni egy szendvicset. A beszállásra sajnos várni kellett, hiszen a nagy légiforgalom miatt megvárakoztatták a gépet, igy csak késve tudtunk a fedélzetre jutni, ott a már ismerős WizzAir luxus várt, ujabb negyedorás várakozás a repuloben, majd nagy lassan végre felszálltunk, hogy aztán egy ora ot perc után már Budapesten landoljunk.

Ismeros szagok, ismeros látvány várt, és nem elhanyagolhato, hogy végre értettuk a beszédet, a kiirásokat, és hát a megszokott magyar mentalitást, a sietést, idegeskedést, ami nem hiányzott egyikőnknek sem. Meg persze a tudat, hogy nem sok időnk lesz a lazsálásra, kedden már munka. Itt be is fejezem ezt a napot, mert már sok érdekességet nem tudok ezzel kapcsolatban leirni, hanem hamarosan egy kicsi osszefoglalot irok majd, az lesz az utolsó bejegyzés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.