Málaga – Granada

A repülőgép egész tisztességtudóan elreptett minket Málaga városába, ahol 26 fok volt. A pilóta készségesen bemondta, hogy mennyi az idő és hogy hány fok van, ezért senkit nem ért felkészületlenül a helyi klíma. De tudtuk, hogy ez még csak a kezdet.

Az első este a reptéren kezdődött, ahol az eőlre lefoglalt kocsit átvettük a terminálból kiérve. Rendkívül sok bérkocsi stand volt, a mienk az Interrent. A hölgy kedvesen és egész jó ngolsággal tájékoztatott a feltételekről, majd a biztosítás kiegészítése után átadta a kulcsot, mi lesétálunk a parkolüba, ahol várt minket a kis drága gyöngyházfényű kékes Fiat 500. A kocsi nagypn jó állapotban, tisztéán és illatosan került a kezünkbe, nem volt senki a parkolóban, gyhogy el is kötöttük. A parkolóházból kiérve a cél már a Wazéban volt, irány a szállás. Felhívtuk a szállást is hogy érkezünk, így már készült a fószer a kulccsal. Az első emeleten kaptunk rezidenciát, ami egy szobábóül állt, úgyhogy nem voltunk éppen elkényeztetve, de egy éjszakára ez megfelelt. Ezután este bár a tulaj elmondása szerint ment be 2-es busz, mi végül kocsival vágtunk neki az áéjszakának, hogy a kontinens meghódítása előtt kicsit szívjunk egy kis tengerparti levegpőt.

A partra érve találtunk prakolót, amit egy lelkes csővi őrzött, adtunk neki egy ojrót, nehogy riassza az alvilágot. Egy séta az esti parton, két dömper társaságában röpizett két csaj, bár látni em sokat lehetett, azért tettünk egy sétát. a kikötő túlsó oldalára autózva ott is megnéztük, mi van, közben találkoztunk egy cicával, aki gy ült a síneken, mint valami szobor, és cak a fejévelkövetett. Biztos a helyi biztonsági sozlgálat kamerás álcázott megifgyelő sozlgálata.

Egy kis sikátoron visszasétálva hazaindultunk, a páláyn szinte nem volt senki. Épségben hazaértünk, az esti közlekedés tanulsága, hogy nem érdemes szűken fordulni, mert könnyen szembeforgalommal találja szembe magát az ember, a táblák, lámpák és egyéb tájékoztatások szabadon értlemezhetőek. a másik körforgalmat is kicsit levágtuk, mert nekünk a szerviz utra solzt a jegyünk, és hát nem oda sikerüölt besorolni.

Este, meleg, de a kaja gy is jüól esik. Zuhanyzás, alvás., már nincs idő és energia rni, ezért a két nap összefonva jön.

Reggel rövid tervezés, a szemközti kereszteződés mellől in dul a 2es busz, és Málaga belvárosában nehéz parkolni, busszal be, bent vár, katedrális, séta, aztán haza busszal, szupermarket, és irány Granada.

A busz 1.3 euró volt és hamar is jött, imádom mindig a helyi közlekedést, a nénik csacsognak, a bácsik fociról beszélnek, kint pálmafákkal szegélyezett ut, buguenvillák és gerániumok mindenhol, kaktuszok, virágok az út szélén. Leszállás a főtéren majd belevetettük magunkat a historic old townba, vagys Malaga történelmi belvárosába.

Már római idők óta lakott település, vaqlósznleg előtte is, hiszen fontos kikötőváros volt és a város mellett találhatü hegygerinc miatt jól védhető. A belváros tele boltokkal és lófráló emberekkel, még nem indult el a löktetés, hiswzen alig 9 volt mire beértünk, legkorábban 930 körül nyit a vár, a boltok 10 körül. Ezért az Alcazaba felé vettük az irányt, a szűk és hngulatos utvcákon fel a portáig, ahol egybejegy Alcazaba és Gibralfaro. Az előbbi egy csodás palotakomplexum, csendes kis belső parkokkal, csobogókkal, víz káddal és szükőkúttal, a belső tere pedig arab dsztésű udvarokkal, kapualjakkal, mudejar stílusú fafaragott mennyezetekkel.

A két komplexum nincs összekötve, eredetileg egy fal ment végig a kettő között, de a felújtási munkák még nem tartanak ott. Ezért kivltől kell megközelítenia felsó citadellát, amely egy hegycsucson van Malaga felett. A hőmérő kuszott felfelé, árnyékban 28. Mi pedig kaptattunk fel, hogy hát milyen szép kilátás lesz majd.

Az is volt, csak már patakokban folyt rolunk a viz. Szegény nyugdijasok minden fa alatt megáltak meg is értem, hát ezt nehéz birni, és nekünk csak az első nap, ezt a klimát meg kell szokni, másképp aqz ember csak fekszik haldoklik.

Fent viszont csodés kilátás tárult elénk, jobbra a Málága kikötő, a katedrális, Picasso szülőháza, óriáskerék, strand, balra a híres Plaza de toros, további strandok és hegyi villanegyedek. Itt egészmás a kilátás, mint a Gellért-hegyről, hiszen nem Budát és Pestet látsz, hanem sok házat,aután zzal szemben sok vizet. Kék tengervizet.

Tettünk egy tiszteletkört a várfalon, majd leereszkedtünk, hogy meglessük a katedrálist is, a La Manquitat,azaz a félkarút, mert csak egy tprnya van, holortt két hajója. A belső tér hatalmas, a festett ólomablakok sárgás fényben és homályos hangulatba öntik a teret, a belső ikonográfia két oldalán pedig két akkora orgona őrzi a szent helyet, mint a jáki templom főhajója.

Ekkor már dél körül járt az idő, ezért pár szuvenír után megkerestük a buszmegállót, majd haza s bolt. Pár gyümölcs és csoki, frissen facsart narancslé talált gazdára kosarunkban, majd egy olajfa tövében megterveztük az utat Granadába.

Az igazi első nap második fele – Granada

Már eddig sem hagytunk sok időt a vacakolásra, kicsit ezért volt némi csüggedés, hogs hogyn tovább, de birjuk erővel és kitartással, mert azért ez a város csodás.

De előtte autóztunk 150 km-t vagy legalábis elég sokat, másfél órát, és megkapta első teszt utját a kis Fiat. Hát nemegy erőgép, 80 és 140 között mozgott a sebesség, nagyban függött az emelkedők szintjétől. Rengeteg alagut szabdalja az utat, viaduktok tömkelege, balra olajligeteg, öntözőtavak, poros hegyi utak és fehér falvak, jobbra a kék tenger, szélmalmok és világitotornyok. Igy lehetne leirni röviden, hogy mit lát az ember. De nincs kétszáz méter egyenes ezeken az utakon. nincs. Folyton tekergetni kell a kormányt, hát hogy gyönyörködjön igy az ember a tájban. Szerencsére Rebeka fotozott párat azért.

Granada közelébe érve, de már egész végig szinte az autópálya közepén végig virágok, lila, fehér (mimás) mindenhol, megszakítás nélkül. Aztán belváros, tekergés, nagy nehezen megtaláltuk azt a helyet, ahla kulcsot átvettük, ujabb tekergés a szállásra, pontosabbaqn nem, mert az egy olyan negyedben van ahol sárga sávos minden ut vagyis sehol nem lehet parkolni.

Ezután persze akkor megkerestük a megadott szakaaszt ahol ingyenes, aztán visszaséta, fel, szoba, negedik emelet, tetőkert, csodás kilátás, végrenyugi, pihi, kaja, pia.

Granada este. Itt az élet szintén 6 után kezdődik, tettünk egy rövid sétát a belvárosban, vagyis azon a részen ahol kis sikátorok és két-háromemeletes házak tarkitják a blokkokat, mind csodásan kimeszelt, szűk utcák két szélét egymástol néha csak másfélméterre, a balkonokon virágok, kékmázas tányérok, máriaszobrok, szentképek, arab motivumokkal diszitett kapuk és csempék. Ez mintha nem is spanyolosrszg lenne.

Kinéztünk egy tapas bárt, ahol a pincér szrint már nincs tapas ideje, de azért kértünk az élapól házi specialitást, meg wokot is hátha biztos ami biztos, helyi alhambra sört és sangríát. Az utcán gitáros játszott,bent sajnos rádió szólt. kint már kezdett sötétedni, de hűlni nem. Rekkenőhőség volt és a levegő csak ameleget mozgatta, a szél is csak meleg volt. Ez ellen sokszor légkondi, hideg sör, falikut, ivokut stb szolgál, de legtöbbször az emberek napközben ki semmozdulnak.

A vacsiután kis séta vissza a sikátorokban, márindultak a fiatalok a bulikba, aházak ablakábolkiszurodott a beszélgetés, a kertekben éledni kedzdett a társasági éet. Itt este kezdődik minden, addig csak a hőség.

nekünk azonban hosszu nap volt ez, és a holnapi is az lesz, ugyhogy séta haza, közben rengeteg arab szuvenir bolt, szép papucsok, láncok, sisa bárok, utcai zenészek, és a patak tulpartján Alhambra, a holnapi nap célja, értelme, a délutáni t9rténelmi utazás.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, kicsit teredelmes beszámolo lett, de muszáj volt, olyan szép itt minden.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.