Nanjing 2
2011.07.17. 05:34
Eltelt pár nap hogy írtam volna, ezért most viszonylag sok mindent kell bepótolnom. Éppen a vonaton ülön Luoyang felé, meg Nanjing után az első állomás. Ez egy alvós vonat, igaz elég gyér felhozatallal, de azért tűrhető. Így most kicsit hátradőlük és visszaemlékezem az elmúlt pár napra.
Mikor megérkeztem, azzal a szándékkal láttam neki a dolgoknak, hogy most majd nem hibázom, igyekszem felkszülni minden eshetőségre, ügyes leszek és előre tervezek. Sajnos nem lett midig így, de azért nagy bakikat nem követtem el. Az idő mint írtam igen csapadékos Nanjingban, de a helyiek elmondása szerint ez az általános. Nem nagyon örültem neki, mert ez azt jelenti hogy állandoan esni fog és nem tudok majd sehova menni. Hát ez szerencsére nem lett teljesen igy és a csapadékrol is érdemes pár szot szolni.
Az eső itt olyan mint az igazi tropusi eso, sokat esik és folyamatosan. Kozben igen meleg van, igy az ember ha esenyot visz akkor elég turheto ha azonban mint én inkább esokabátra szavaz, akkor bizony fel kell arra készulnie hogy beleizzad.Igy aztán az eso kivulrol tett nedvessé a saját izzadságom pedig belulrol. Ez talán elsore viccesen hangzik de egyátalán nem az, mert igy a ruháim állandoan nedvesek voltak, mikor bepakoltam a mostani vonat utra akkor is sokuk még mindigelég nedve volt, nem tudott rendesen megszáradni. Ez az ottani idojárás nagy hátulutoje, ha az ember nem cipel a hátán egy száritot, mert kulonben komoly budosodés lesz belole. Egyelore remélem hogy a luoyangi szálláson majd ki tudok teregetni és akkor kicsit rendezpdik a helyzet, minden esetre megváltam az elso polotol utam során,mely annyira elkoszolodott és gyurodott, hogy kénytelen voltam eldobni. Na de nem hiszem hogy szukségem lesz rá mert éppen elég ruhát hoztam igy is,egyik szobatársam, egy kissé elsulyosodott lányka meg is szolt hogy minek hoztam ennyi ruht, de hát mondtam neki hogy most vagyok itt eloszor, honnan tudhatnámmilyen ruha kell ide, az idojárás meg még pluszba meg is tréfált :) Valoszinuleg nem ez lesz az utolso dolog amitol megválok. Még egyelore nem nagyonvettem semmit, de ez a vége felé biztos változni fog, igy a hely majd kell a sok ajándéknak:P
Nanjing nagyon szépp város, az emberek itt is sokan vannak, hangosak és mennek amerre csak lát az ember. Ettol fuggetlenul kevésbé lehetett érezni a tomeget, sok kevésbbé ismert helyen nem nagyon fordult meg szinte senki és foleg azuhis idojárás miatt a legtobb helyen tizedannyian voltak mint napos idoben. Mivel abbol nem volt egy sem, igy nyugodtan turázhattam a turistalátványosságok kozott. Elso nap inkább csak a helyi kozlekedéssel ismerkedtem, boltokkal, mit hol találok. Biciklit a hostelben nem tudtam bérelni, mert állitolag ellopták, igy kénytlene voltam ugy utra kelni hogy a másik hostelek ozul kell olyant keresnem ahol van. Az este nyugodtan telt, a hostelben volt zuhanyzo, ha nem is valami minoségi, kétféle wc, angol is és kinai pottyantos is, mindekttohoz szerencsém volt, és azt kell mondanom hogy nem tudtam elsajátitani a kinai modszert, igy ahol csak lehetett maradtama régi bevált technikánál. Ez néhol nem volt gond, másutt kénytelen voltam belopozni a rokkant wcbe, mert a kinaiak még legalább őket sem kényszeritik kapaszkodásra, igy az ottani megoldás számomra is megfelelo volt. A mosdo állapota átlagos, az egyéb szolgáltatások kozul a reggelit emliteném. Van egy jumbo reggeli, ami felkinál mindent amibol lehet választani, és további angol amerikai kontinentális és svájci reggelik vannak, mint ugyanabbol a jumbo készletbol, csak mésféle bontásban. Mig az amcsiban van hus addig a svájci csak jam-es, mig a kontinentálisban van gomba, addig a z angolban bab.Nem sok egyik sem, ugyhogy a reggeli épp annyira volt elég, hogy utána megtaláljam még az ebédnek valo kajáldát utkozben. Ezzel tobbnyire nem is volt gond. Volt net, ez azonban az elso napon kivul számora nem volt elérheto, az elso nap irtam is, utána már valamiért nem láttam a wifit, kértem segitséget, de sajnos nem tudtak mit tenni.
A szobában 4 ágy és 6 kabin volt. Kezdetben egy kinai srác volt ott, aztán ött még egy, meg egy svéd srác, aki hulla fáradt volt végig, megnézett két dolgot a városban, majd elutazott, miután vettunk kozosen jegyet az állomáson. Ehhez kapcoslodik az elso baklovésem, ami aegyrészt a saját hibám másrészt a jegyvásárlás kaotikus természetébol is adodik. A legkevésbbé a jegyvásárlást szeretem, mert az amugy is nehezen értheto akcentust mpég neheziti a recsego mikrofon aminkeresztul a pénztáros beszél, az ember mogott tobbszáz másik kinai ordito hangon cseverészik. Ezért aztán a megbeszélt jegyet sikerult megvennem a svédsrácnak, azonban amikor a saját jegyemet akartam megvenni, akkor valamiért megint az o jegyzetére néztem, és ugyanazt vettem magmnak is. Csak mikor hazamentem jutott eszembe hogy nem azt akartam, hanme 16ikára. Ezértvisszametroztam a jegyirodába, de a csereablaknál azt az üzenetet aptam hogy arra a napra csak holnatollehet jegyet váltani. Igy kellemetlen élményekkel gazdagabban nehezen de aludni tértem. Másnap sikerult a jegyváltás, szerencsére nem is kerult semmibe, de azért elég rosszul éreztem magam, mert nem ismertem a korulményeket és a nehézségek miatt szeretem minél problémamentesebben lekuzdeni ezt a jegyvásárlás feladatot. De hát ilyenek bármikor bárkivel megeshetnek.
A koetkezo este egyedul aludtam, pntosabban a szunyogokkal, amikre az jellemzo hogy iszonyatosan halkan kozlekednek, és egész estés kellemetlen élményeket tudnak szerezni. Nagyon erosen csipnek, de szerencsére reggelre teljesen elmulik. Csak az éjszakát vészelje át az ember. A légkondit azonban nem szeretik, igy a további estéken már nem volt veluk gond. Utána érkezett egy lány, napkozben még egy lány, a dagika, mesélte, hogy szereti a KFC-t és a Mekit, én csak mosolyogtam, hogy igen, finom. Aztán az éjszaka kozepén még beállitott egy lány az utolso naponmon, de szerencsére kisebb zajongás után o is elaludt.Jellemzo rájuk, hogy elég igénytelenek és bár szerencsére az oltozést megoldották a furdoben, hajszáritás trécselés kajálás netezés bármi a szobán belül kisebb cirkuszi jelenettel ér fel, igy hacsak tehettem nem tartozkodtam a szobában. A tobbi szobákbol csak mérsékelten lehetett bármit is hallani, igy szerencsére az alvással nem volt gond, betartották a 12es takarodot.
Volt egy cica is a hostelben, fehér fekete arany mintás volt, nagyon szp cica volt csak eléggé eroszakos volt. Valoszinuleg hozzá van szokva az emberek kozelségéhez de ahhoz nincs hogy nem igen foglalkoznak vele. Néha odaott hozzám és valamimet, lábamat karomat elkezdte rágcsálni, ami egy ideig jo is volt, elvoltunk, csk aztán mivel kicsit allergiás vagyok a macskára, ezért probáltam nem nagy séruléseket szerezni mert az be szokott dagadni. Szerencsére ilyen most nem tortént.
Háziállatokbol egyébként nincsen sok, ennél fogva az utcán nem a melékterméktol kell félni, hanem az embeeri szemétttol. Kutyákat láttam, de ezeket a keleti csodákat, amiknek sajnos nem nagoyn ismerem a nevét. A legnagyobb is talán kicsivel volt csak nagyobb egy pincsinél, macskbol pedig csak a házit láttam, mást nem. Madarakat se nagyon lehet sajnos látni a városban, volt pár galamb meg pár varju féle madár, de gondolom a levego szennyezettsége miatt nem igen birjákki a repulést, meg a bogarak sem a levegoben vannk hanem a házak alatt, igy a madarak vagy áttérnek csirke modba, vagy elkoltoznek rovargazzdagabb vidékekre. Valoszinuleg az utobbi mellett dontottek.
Nanjingban is mint minden más városban rengeteg látnivalo van, csk ezeknek a fele nem épp valami érdekes. Szerencsére a pár nap alatt minden olyan dolgot meg tudtam nézni, amit érdemes lehet. Ezek kozt szerepelt a Konfuciánus templom, a déli városfal és annak kapuja, ezen belulkisebb kiállitás. Megnéztem egy pár kisebb parkot, illetve egy másik, a hostel mellettlevo Konfucius templomot. A régi Ming palota romjai helyén és nagy hosszukás park van, régi kovekkel és uj épitésu játszoterekkel. A város másik oldalán a fal északi része láthato, tole délre van a Jiming Templom, ez buddhista templom, nagyon szép, csak a pagodáját épp renoválták igy oda nemlehetett bemenni. Vele szemben van egy hatalmas sétálopark, pár érdekesebb épulettel és informácio táblával. A park amugy ugyanarra a tóra néz, mely helyet ad a városi északi részén a legnagyobb élményparknak is. Itt találhato rengeteg csonakázo park, végig zene szol a sétányon, Lady Gaga is volt. Van étterem, pagoda, templom, kis hid sétánnyal, nagy hid sétánnyal, szabadtéri szinház, kiláto, stb. Itt van egyébként a város nagyorésze jo idoben, a to partjárol be lehet sétálni négy belso kisebb szigetre, melyeken kulonféle helyek vannkak az elvonulásra. Az egészet egy hatalmas régi stilusu kapu zárja le. A vros másik legjelentosebb látványossága a totol keletre fekvo hegy. A hegy helyet ad rengeteg turistalátványosságnak de ugyanakkor a torténelmi emlékhelyek is szép számmal megtalálhatoak itt. Én egy napot szántam a hegy bejárására, és megnéztem a kozponti hegyoldalon emelt Sun yat-sen mauzoleumot, illetve a felvezeto iradtlan hoszu lépcsosort. Néha azon csodálkoztam hogy a hegy lábánál hangosan és lelkesen konferálo turistavezetok vajon milyen kifogást találnak majd a hegy tetején arra, hogy nem birnak megszolalni. Bár igy belegondolva a kinaiak iszonyatosan jo fizikai állapotnak orvendenek, néha a kinézetuk elég nyuzuge, elnyutt vagy vékony, azonban ha kitartásrol vagy eronlétrol van zo, akkor bizony még a legidosebb bácsik és nénik is belevágnak a mauzoleum turának, vagy reggel kimennek a térretornzni, vagy este még egyet táncolnak a parkban akeringore vagy valamilyen klasszikus zenére. Iszonyatos távolságok vannak az országon belul, és nem mindenkinek jut alvohely, de mindenki szo nélkul csinája a dolgát, mosolyognak és néha ugy veszik a legnehezebb és nekunk europaiaknak talán már a véget jelento idegbeteg akadályokat, mintha ezek lennének az élet legtermészetesebb velejároi.
Ha sok mindent nem tanulhatunk a technoologiájukbol, gazdaságukbol politikai életukbol vagy egyéb kifele beteg vagy kiforratlan megoldásaikbol, a belso életuk, a kiegyensuolyozottságuk figyelemremélto. Már ezerszer emlitettem a kozlekedés milyenségét, irtam arrol, hogy milyen kaotikus és lassu és zsufolt. Mindez ugy tunik, mintha számukra természetes lenne, s bár néha látszolag elkiabálja magát egy-egy vezeto, utána oszenéznek és jot nevetnek, majd hablatyolnak tovább. Soha senki kezet nem emelt a másikra, két ember nem kiabált, egyetlen esetet láttam,amikor egy idos ember keresztbe állt a kis motorcskájával az uton és nekiment egy fiatal motoros, a fiatal nagy hangon elkezdett kiabálni, ugy vélem hogy ez nem jellemzo. Hihetetlenul turelmesen képesek végigvárni perceket a forgalomban, de akár a sorbanálláskor is, viszont amint zöldre vált a lámpa akár konkrét akár átvitt értelemben az élet bármely teruletén, akkor tut nem lehet leejteni ugy megindul a tomeg. A lényeg hogy o éren oda elobb. De ezt nem ugy teszi hogy kozben átgázol a másikon, inkáb van benne egy finom tolakodás, egy kis eroszak, de amint ez képletesen fájdalomhoz vezethet, és konkrétan az uttesten balesethez, azonal lassitanak, helyet adnak, de kozben azért jelzik, hogy ok is ott vannak, akár hanggal, akár dudával. Érdekes, számunkra iszonyatosan idegesito, mert nálunkezek a szabályok szinte kobe vannka vésve, szinte semmi nem szabad ugy tenni ahogy ok, ezért a két kultura teljesen eltéronek tunhet.
Sun Yat-sen mauzoleuma egy hatalmas marvanyszobor, sajnos a kedves kommunista partvezért nem lehetett megtekinteni, a nép tanitoja egyedul pihen. Miutan lemasztam a domboldalon, gyonyorkedtem a tajban és kinéztem a kovetkezo célt, a Taizu sirhelyét. A Ming sirhely A dombolalon térkép szerint bal oldalon van, igy a hely 5 yuanos taxit vettem igénybe, megkérdeztem hogy merre megy, azt mondták arra, csak elfelejtettek szlni hogy mikor kell leszállni. Igy aztán kicsit tovább mentem, kozben eleredt az eso, igy zuhogo esoben kicsit morcosan utnak indultam felfele, abban a reményben hogy megtalálom a Ming sirhelyet és az azt orulvevo parkot. Hát nem volt egyszeru feladat, táblák vannak, egy keresztezodésben kirakják, utána jon mág három másik keresztezodés de ott márbizony semmi támpont nincs. Igy aztán az ember sokszor a szerencséjére bizza a dolgot hogy merre forduljon. Nem egyszer tévedtem igy el, már a hegyre jovet is elég kalandos volt, mert az idevezeto turista jelzésu Y1 busz, ami hozzánk kozel áll meg, a megálloban az ellenkezo irányba ment, igy jutottam el a város egy ismeretlen pontjára, ahonnan ujabb 4 perces buszozás után végre feljutottam ahegyre. Kissé mérges voltam, hogy hogy lehet az hogy mig az osszes busz egy irányba megy, a turista busz meg abbol a megállobol a városbol kifele vezeto irányba megy. Minden eseter a hegyre felértem, és utána a Ming parkot is megtaláltam. Esett, ezért alig voltam a parkban. Gyonyoru lehet, ha épp virágoznak a fák és a bokrok, igy azonban kicsit szomorkás volt a kornyék. Engem ez mondjuk nem annyira zavart, legalább nem zaongták be a teret az idegenvezetok mikorofonjai. A turistabusz csintevése után inkább ugy dontottam hogy a harmadik érdekességet inkább gyalog ozelitem eg. Kozben ettem egy nyitott kifozdében, a biztosra mentem, mert még volt hátra pár ora a hazajutásomig, ugyhogy megint tojásos rizs volt és jiaozi, ez kis tésztakagyloba csomagolt zöldség és husreszelék. Ehhhez kaptam egy pohár forro vizet, mert a tészta hamar kiszárad, igy le lehet néha önteni, és akkor friss és meleg marad. Ez után felmásztam az ujonnan emelt 9 emeletes pagodába, mely a szabadságharc elesett katonáinak állit emléket. Épp fél 6-ra értem oda, és jott le a lépcson a házimester, hogy xiaban, vagyi munka vége, de kicsit szomorkodtam egyet és mondtam hogy miyen sokat sétáltam hogy ideérjek, és akkor sprintelo mozdulatot imitált és mondta hogy mashang kuaikuai, aza gyorsan gyorsan, ugyhogy nagy boldogságot mutattam és felszaladtam a 6ik emeletig, ahol jol elfradtam, és mivel magasabbra nem nagyon vágytam, gyorsan csnáltam párképet és leereszekdtem. Kicsit meglepodott a bácsi hogy ilyen gyors voltam, nem számitott rá, de mondtam hogy eleget láttam. Ez volt a hegyi kaladjaim utolso állomása. Hosszu és fáradságos nap után hazamentem, iszonyatos forgalomban, és mint kiderult a templom alatti Y2 jelu turistabusz egy utcára tesz le a hosteltol, ha tudom már ezzel jovok alapbol, de igyekeztem kinai modra mosolyogva és a jo dolgokra gondolva tultenni magamat ezen a kis bakin. Amugy a buszkozlekedés teljesen kaotikus, nincs menetrend, legalábbis sem kiirva nincs, sem nyomtatva, neten nem hiszem hogy van, bár ki tudja. A megállokban a számok vannak kiirva, bár néha abbol sem volt mind, a megállok neve kinaiul, az elso és utolso megállo és az elso és utolso indulás. De hogy milyen gyarkan jár az nem nyilvános. Szerencsére itt is elég gyakran jártak, és szinte mindnhol egységesen két yuan a beugro. 60 forintért beutaztam a várost, jollehet nem telejsen ez volt a szándékom.
Egy másiknagyon szép este volt mikor a nap utolso állomásaként a déli falra mentem fel. A fal iszonyat hosszu, a két vége kozott egy egész keruletet korbeolel. Mikor bementem a kapun fél 6 lehett, de a pénztáros mondta hogy 9ig nyitva vannak. Már kezdett sotétedni, de itt az igen sokáig tart, lévén a levego sulyos páratartalma sokáig homályban tartja a várost. A falon a legelején kivul senki nem volt, kilométereken keresztul sétáltam teljesen egsedul, persze korulottem ott terult el a város, a házak a terek az utak, rajtuk a kinaiak mindennapi életével, zajával, de mindettol 4 emelet magasan huzodott a fal nyugodt méltoságteljes 10 méter széles muzeuma. A falon a novények néhol rést találtak, néhol a lámpák romos maradányai jelezték hogy este ki van világitva, ha épp ég az aktuális égő. Zászlok voltak szinte végig amelyek itt ott lengedeztek az esti szélben. A legvégén ledig a fal hirtelen véget ért, és kezdődött a belváris kisvárosi élet. Szerencsére itt a belváros inkább kisvárosi jelleget ölt, a nagy felhökarcolok egy másik részén vannak a városnak, és ott nincsenekilyen kihegyezett sétáloutcák. Az itteni sétálo utcák hangulatosak és rengeteg bolt és kis étterem tarkitja oket. Persze a szagok és a hangzavar azért hamar lefárasztja az ember érzékszerveit, de egy esti sétát mindeféleképp megér, hiszem páratlan kacatokat lehet kapni. Sajnos az árak már elérik a nyugati szintet, foleg az erosen turistaorientált helyeken, de ha az ember a kulso piaci részen bolyong, még mindig lehet elfogadhato árakkal találkozni. Csináltattam egy kis pecsétnyomot, és pár szo erejéig elcsevegtunk pár emberrel akikrol nem teljesen lehetett eldonteni az eladoval valo kapcsolatukat, mert nagyon barátságos volt a beszélgetés hangvétele. A pecsétnyomo nagyon szép lett, és a tobbi hasonlo pecsétgyáros mellett még az ára is elfogadhato. Holott biztos akad olcsobb is. Ez nagyjábol mindenre igaz.
Oszességében nagyon kellemes pár napot toltottem itt el, és kedves emlékek fuznek a városhoz. Tortént pár kisebb baki, de azért nem végzetesek. A kérékpározás itt nem volt olyan sikeres mint Suzhouban, a város északi része elég dimbes-dombos, ami miatt sokszor tolni kellett a bicajt, hisz ezek igen csak osdiak. Már a bicaj kiválasztása is komoly nehézségekbe tellett, hiszem hárombol egy volt mozdithato állapotban, a másikak vagy kerék vagy égyéb okbol használhatatlanok voltak. Már kezdtem feladni a reményt, de végul megint találtunk egy jot. Nagyon nehezen lehetett tekerni, de zorgosen de azért ment. Nem volt rajta olyan rész amit ne ett volna a rozsda, és a kinai világ nagy csodája ez is, de nem tortént semmi baj vele. A féke flaza volt és lassan melegedett, de jo volt. A kereke nehezen lehetett felpumpálni, de végul két napig birta, és nem eresztett egy szemernyit sem. Minden része zörgött, de egy apro dara nem esett le belole. Szoval megint azt hinné az ember hogy ez a vég, de itt a végen tul kezdodik csk az igazi kinai élet.
Jelen pillanatban este van már, az alvo vonaton utazon valahol Nanjing és Luoyang kozott féluton. A vonat hajnali 2kor fog megérkezni, addig még nagyjábol 6 ora van hátra. A vonat kelemesen koszos, minden ami karnyujtásrnyira van az nagyjábol tiszta az ezen kivul elhelyezkedo dolgok iszonyatosan koszosak és a koszosság fogalma a wcben ér véget. Csak imádkozni tudok hogy ne érjen uto a végzet, és csak a kisebb dolog kisértsen meg. A női utazoknak azonban erosen ajánlom a tisztasági kendok nagyon mértéku felhalomzását ha ilyen utra szánják magukat. Egész uton homályosesos ido volt, nem nagyon esett sokat, de nem is sutott a nap egyszer sem. Miota Kinába jottem az eget egyetlen egyszer láttam azt is csak rovid idore, Suzhouban. Minden nap felhos, kodos, homályos, ez az egyetlen nagy szivfájdalmam, mert igy a szinek is homályosak, nem tiszták. Persze a koltoi hegyeknek jot tesz ez a félhomály, az ember lelkiállapotának viszont nem éppen. Abbnan reménykedem hogy Xi’anban vár majd egy kis nap, ha nem, akkor viszont a nyaralásom elég homályosra fog sikeredni, mert utána Peking az megint szomogban uszik. Ha arra gondolunk, hogy Budapest milyen rossz levegoju, akkor Kina után imádkozni fogunk, hogy érjunk már haza. Otthon a kicsit csillagos ég az itt olyan, mintha most teremtették volna meg a foldet. Csillagokat én még nem láttam itt, az biztos. Most vacsora, legyetek jok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
