2017. június 13.

Budapest – Málaga

Ha sikerül belépnem majd este a blogomba, akkor talán egy újabb bekezdéssel lesz gazdagabb a napló. Hosszú idő után ismét útra keltem, most útitársam Rebeka, aki nem csak az utazás során, de az életben is társam, és most együtt viseljök a hátizsákot. Na jó, én cipelem, de képletesen persze mindkettőnk vállán van.

Talán több, mint két év telt el az azeri út óta, és nem volt olyan nyaralás, amin írtam volna, meg nem is voltam hosszabb úton. Sok dolog történt, munkahely változás, új lakás, új kötelezettségek és új célok. De egy valami nem változott, az a cél, hogy eljussak, eljussunk új és eddig be nem járt helyekre. Persze nem sok hely van, ahol mások még nem jártak, de inkább az a fontos, hogy abból, amit látunk, új és ismeretlen élményeket szerezzünk, olyanokat, amelyet akkor is megmaradnak, amikor a nadrág elszakad, a pizza elfogy és a kocsi lerobban. A képek, a kis emlékek, valóra vált álmok elkísérnek hosszú éveken át, és ha majd nem emlékszem potnosan, mi történt, akkor legalább lehet mondani, hogy de hát ott van feketén fehéren.

Nagyjából valamivel több, mint fél éve körvonalazódott bennünk, hogy menni kéne, de pontosan még nem tudtuk, hogy merre. Több lehetőség is szóba jött, a Távol-Kelet, Izland, Írország vagy Spanyolország, végül a mesés andalúz vidék maradt a listán, amely majd persze folytatódik, bővül, remélhetőleg.

Sok tervezgetés és ismerkedés előzte meg az utat, hogy mit nézzünk meg, merre menjünk, és hát hogy mennyi időre. Nemmondom, hogy sok időnk lesz és nem mondom, hogy nem kevés dolgot terveztünk megnézni és ahová el akarunk jutni, de kihívás nélkül nincs is izgalom. Málaga az indulás, ahonnan Granadába utazunk, majd egy faluban megszállunk, utána, Córdoba, Sevilla, majd ismét kisebb települések, Ronda, Gibraltár, az út végén egy tengerparti pancsolás, majd vissza Málaga és repülés haza. Több, mint 750 km és rengeteg látnivaló, mindössze 12 nap. Ez a mi kis tervünk, idén economy nyaralás de nagy tervek.

Ha van kedvetek, és szeretnétek velünk tartani erre az útra, akkor kövessétek a blogot, igyekszem majd időről-időre írni, de nem ígérem, hogy minden nap. Én kicsit régimódi motoros vagyok, nincs instám, flickerem, csak facebookom meg blogom, és egy öreg netbook amin alig találom el a billentyűket. Úgyhogy a jól megszokott kaotikus helyesírással és kijavítatlan formában, eredeti nyelven, hamisítatlanul csak most, csak nektek, újra blog.

Jó olvasgatást!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.