Pingyao 2

2011.07.25. 10:18

A mai nap elég eseménydus volt, mert reggel 9kor indult egy kisebb csoport turazni két helyszinre. Egy kis minibusszal mentunk, amirol az album végén találtok is egy képet. A kozuti kozlekedés látványa elég horrorisztikus, a vezetés során nemismernek félelmet, bátran elfér egymás mellett két elozo kocsi, szembejovo forgalom pedig bárhol elofordulhat, ugyhogy fel kell készulni mindenre. Kicsit azért az otthoni kozlekedés jutott eszembe, ahol mindenki idegeskedik, na itt aztán nem idegeskednek, pedig lenne min.

Miután megérkeztunk az elso helyszinre, mondta a sofor, aki két szot beszélt angolul, hogy két ora, tehát megvettuk a jegyeket, sokan diákok voltak, de a nemzetkozi diákot nem fogadták el, igy sokan nem voltak jo hangulatban, de én már csak rezignáltam megvettem a felnottjegset, mit idegesiteni magunkat, itt ugyis arra megy ki a játék, hogy minél tobb énzt kisajtoljanak a turistákbol. A helyszin a Wang család korabeli városméretu villája volt. Az egész a Pingyao ovárostol 15 km-re helyezkedik el, igy negyedorás autozással megkozelitheto, majda hegyoldalba épitett villát egy-két ora alatt be lehet járni. Csodálatos látvány volt a sok régi épulet kozott sétálni, még annak ellenére is, hogy ez is tele volt turistákkal. Azért igyekeztem távol maradni toluk, és inkább a csendesbb helyeket bejárni eloszor és utána mikor elment egy csoport visszatértem a nagyobb látványosságokhoz. Általában sok kis udvarházbol állt, és ezek szorosan kovették egymást, jellegzetes Qing korabeli épitkezési stilust bemutatva. Leginkább három udvarbol állt minden kis ház, melyeket kertek kotottek ossze. Nem nagyon volt berendezve semmi, inkább olyan improvizativ modon itt ott volt egy muzeum, vagy egy pár butor kiálitva. A kozépso udvar a szolgáloké volt, melyek másfél emeletes kis épuletekbol álltak. Ezek másoldik emelete általában le volt zárva, mert nem nagyon voltak bejárhato állapotban, általában minden fábol készult, és igy ezek az emeleti épuletek elég megsullyedtek. Egyben azért találtam egy nyitott ajtot és bekukkantottam a felso szintre. Aki látta a Gésa emlékiratai c filmet, az emlékezhet a felso szinten levokis lakásokra, bár azok japán épuletek, de nem sokaban térnek el ezektol a kis házikoktol. Szinte csak guggolva lehet kozlekedni, és minden szinten van egy tozhely és egy ablaksor. Minden épulet nagyjábol ugynugy nézett ki, igy azért nem fotoztam le mindent, de a sok képbol majd visszakoszon az épuletek hasonlosága. Nem is az volt bennuk az izgalmas, hanem ahogy megorizték a régi kor szellemét. Sajnos egy másik emeleti részbe is bemásztam titokban, és egy csomo szemetet meg dobozt találtam, ami azt jelenti hogy inkább a szuvenirek tárolására használják ezeket a régi házakat, de azért szerencsére a fobb épuletek rendesen meg vannak orizve, és sok helyen most is folynak a helyreállitási munkálatok. Végigsétálva a falon jol be lehetett látni az egész kis falut, és az ot akulviággal osszekoto kis hidat. Az also részen egy nagy tér volt, árusokkal és pár parkkal, ez jelentette az utazás elso szakaszának végét. A parkoloban találkoztunk a soforrel aki egész jol tartotta az idot, és már indultunk is tovább, egy másik osi faluba, ahol egyfoldalatti labirintus is találhato.

Az utazás megint elég kalandos volt, most elol ultem, és jobban láttam a vezetési stilus sajátságait. Szép helyeken mentunk, erdos részen kanyargott az ut felfelé a hegy oldalán. Néha 1esben ment a kis busz, annyira gyenge volt, hogy még az átlagos emelkedot is csak nagy nehezen birta. Végul egy koszos parkoloban megáltunk, és kérdezte a sofor hogy akarunk-e enni. Ettunk, rendeltunk magunknak alapveto kajákat, bár a csoport nem volt nagyon éhes, ugyhogy hamar be is fejeztuk. Igazán magunkra voltunk hagyatva, mert az utazáson kivul eddig mindent mi intéztunk, holott 85 yuant fizettunk a dolgoért, és minden jegyet meg kellett venni, de szerencsére az itteni ofalu kapujában egy idegenvezeto várt ránk. Más kérdés hogy szegény ennél unottabb fejet már nem vághatott volna, deazért dicséretes modon végigvezetett bennunket mindenhol, és még egész erthetoen is beszélt, pedig tudni érdemes, hogy a kinaiak angol akcentusa nem valami jo. Elmesélte a falu rovid torténetét és hogy miért épitették a foldalatti alagutrendszert. A falu leginkább a yin-yang elveinek megfeleloen van felépitve és a klasszikus kinai csillagképek alapján helyezték el benne a kutakat és a fákat is. A templomok a égi isteneknek vannak szentelve, bár igazábol annyi isten van hogy képtelenség megjegyezni mindet, szinte mindennek van egy istene amit csak az ember ki tud találni. Két srác orvosira készul, igy ok kulonos gonddal fényképezték az egészség és betegség istenét. Egy másik kis kápolna szeru emelvényen a vizsgázok imádkoztak egy másik istenhez aki sikeres vizsgát igért, neki is égettunk pár fustolot. A felszini helyszinek után kovetkezett az alagutrendszer. A terkep alapján három szintes az rendszer, és a turavezeto elmondaása szerint 10 km hosszan huzodik el a hegyek alatt. Mi ebbol egy jo 500 méteres részt gyalogoltunk be, de elég futolépésben, mert a képekre épp csak annyi ido jutott, hogy váltogassak a vaki meg sima felvétel kozott, sok állitgatásra nemjutott ido. Lent hideg volt amikellemes volt a nagy meleg után, a turistautvonalon kis lámpák világitottak, ami nagyon hangulatodssá tette az utat. Megtekintettuk a lenti lotárolokat, kis beugrokat, légzolyukakat, kommunikácios lyukakat, stb, igazábol nem volt semmi berendezve, tehát akár atombunker is lehetett volna, csak értelmezés kérdése volt. Lent azt beszéltuk hogy milyen jo lenne az egészet bejárni, sokkal kalandosabb mint ezer ugxanolyan udvart végigjárni orákon keresztul,mig ezt 15 perc alatt végigszaladtuk. Kiérve a felszinre a természet koszontott, ami kellemes meglepetés volt, mert eddig ebbol nem sokat kaptunk, ugyhogy ezen is jot nevettunk. A sétalevezetetta szuk utcákon keresztul az ofalu szivébe, ahol most is élnek az emberek a téglábol és sárbol készult agyagházakban, meglehetosen egyszeru korulmények kozott. Persze a turisták látbványához hozzá vannak szokva. Pár ház ajtaja olyan aranyozott és diszes volt hogy azon poénkodtunk hogy ezek biztos a drogbárók és lánykereskedök vidéki házai, ahol az uzletet lefolytatják, mint a Trópusi vihar c filmben a kis délkínai klán, akik opiumot árulnak  adzsungel kozepén. Hát ez is olyan volt. Aztán leérve a faluba megnéztunk még pár templomot megutcát, majd visszatértunk a buszhoz. Vissza Pingyaoba, és johet a pihenés, felfrissulés a poros és koszos falu után. Ami mellesleg nagyon élvezetes volt!

Én ledoltem kicsit, és este9kor keltem fel, ugyhogy átaludtam a délutánt, de az este nem volt valami jo az alvás, meg esett is az eso, a ruhákat kint hagytam, tehát minden osszejott. 9kor kértem kaját, de nem volt gond, finom volt, éjjel meg kicsit neteztem aztán aludtam, de nem volt gond vele szerencsére. Ez egy jo nap volt. 

Szerző: MrCsan

2 komment

Címkék: Kína

A bejegyzés trackback címe:

https://mrcsan.blog.hu/api/trackback/id/tr813095500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Galaxa 2011.07.25. 19:33:01

Naa.regisztráltam, hogy ne csak levelekben fejezzem ki esetleges olvasnivalós hiányomat...:D nagyon jó kis blog! Ez a zegzugós ófalus túra biztos nagyon szép lehetett!:)
*azért olaszos temp.-ú vezetőket csak mérséklettel fogadni^^

MrCsan 2011.07.26. 14:13:11

@Galaxa: Hey szervusz, orulok hogy irtál,de sajnos Galaxa ismerosom eddig még nem volt,sztem csak más néven ismerlek:) a vezetés sajnosa vérukben van, mondjuk ugy hogy kihasználjákaz auto lehetoségeit,végleteit:)
süti beállítások módosítása