Különleges műfaji keverék ez a film, hiszen merít a western, a kaland, a thriller és családi dráma sokszínű választékából, és ezeket remekül egyesíti egy három felvonásos színdarabban. A Young Ones nem akar lenyűgözni brilliáns látványeffektekkel, dolbi-dörrentő durrantásokkal vagy aránytalanul felnagyított jelenetekkel, az emberi hétköznapok legközönségesebb pillanataiból fűzi össze ezt az apokaliptikus eposzt, amely egy család és sivatag szélén tengődő tagjainak hétköznapjairól szól meglepő egyszerűséggel és nyíltsággal. A nem túl távoli jövő víz szűkében nem olyan fényes, mint azt a felső tízezer megálmodta, a városok szigorú ellenőrzés alatt állnak, a vidék pedig a politikai döntések által engedélyezett területeken kap csak vízvezetéket. Ernest Holm azért küzd, hogy a családi birtokra újra bevezessék a vizet, a család pedig azért, hogy a sikertelen próbálkozások ellenére valahogy átvészelje a viszontagságos életet. Kevés pénzből kell megélni, a tehetséget pedig fel kell áldozni a szükség oltárán. Az amerikai vadnyugat szűkös esztendőit idézi a film, amely a történelmi múltat és a poszt-realista jövőképet porlepte orcájára fújja a színészeknek és könnycseppekkel tele itatja a néző számára, a gépek megelevenednek és a nappalok és éjszakák összemosódnak. Bizarr film egy bizarr disztópiáról, ahol az ember ugyanolyan gyarló, mint most, a víz olyan kincs, amelyet nem lehet pótolni, s a remény olyan érték, amelyért a legdrágább áldozatot is képes meghozni az ember, ha fényt lát az alagút végén. Különleges kincs ez a nyomasztó estékre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.