Furcsamód mindig összejönnek a hasonló témájú filmek, és ez nem csak a filmekre igaz, hanem az élet más területein is valahogy mindig megesik. Ha egyszer látunk egy C17-es szállítórepülőt, akkor tuti, hogy nemsokára elrepül felettünk még egy. Ha egy Mustangot akarok látni az M7-esen, akkor vagy évekig nem látok egyet sem, vagy azonnal kettőt. És most láttam nemrég egy festménymentős filmet Burt Lancesterrel, hát tessék, itt a Monuments Men, a szövetséges elit alakulat, akik műértő gonddal és nem kis bátorsággal vetik bele magukat a háborús izgalmakba, hogy megtalálják és megmentsék az európai kultúra ékköveit, Mona Lisát vagy éppen Michelangelo egyetlen szobrát, a Madonna a gyermekkel című remekművet Brugge-ben.

Szép szereplőgárda jött össze a válogatásra, élükön Rossz doktorral, aki gyermeki rajongással viseltet a művészet iránt és fogcsikorgatva gyűlöli a náci tiszteket, akik azt megsemmisíteni vagy az azt képviselő klasszikus darabokat elrabolni kívánják. Összeszedi tehát kis csapatát és halált megvető bátorsággal utaznak Párizsba és Belgium és Franciaország különböző, gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájaira, hogy az ellopott alkotások után nyomozzanak. Vér és arany lesz jutalmuk, a hegyeken-völgyeken át zakatoló történet egy pillanatra sem altatja el a nézőt, azonban az igazi katarzis valahogy mégis elmarad. A végén mindenki Hitlert akarja lelőni, és az oroszok is belépnek a képbe, kicsit sablonos, talán a 70-es évek ikonikus háborús filmjeit próbálja meg másolni azzal, hogy humort is csempészve a komoly témába sikerül neki elvenni a történet élét, ugyanakkor nem marad senki élvezetes akció és dráma nélkül. Megtartották az arany középutat, de így kicsit langyosra sikerült a film, nem üt akkorát, mint azt előre gondoltam volna. Bátran ajánlom a művészet védőszentjeinek, akik biztosan elmorzsolnak pár könnycseppet, ahogy megmenekülni látják kedvenc festményeiket a végleges pusztulás széléről. Nem véletlen a téma manapság, amikor kevesen ismernek fel egy-egy szobrot vagy képet, amikor egyre kevesebb embernek cseng ismerősen Picasso vagy Dalí, Vermeer vagy Rembrandt, Michelangelo vagy Leonardo da Vinci. Nézzük meg a filmet, de ne feledkezzünk utána elolvasgatni pár cikket, megnézni pár festményt, hátha átérezzük azt, hogy ha ezek a derék katonák nem álodzták volna életüket vagy idejüket, akkor most ezek a képek talán már sokak számára csak misztikum vagy ismeretlen, eltűnt emlék lennének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.