A film 1941-ben készült, ami egyrészt azért nagy szó, mert pont arra az időre datálódik, amikor a második világháború éppen közeledett ahhoz a stádiumhoz, hogy már egyik nemzet sem tudta magát kivonni a harcokból, másrészt érthető módon szükség volt egy olyan filmre, amely a kevébbé ismert ausztrál könnyűlovasság érdemeit is méltatta. A híres ANZAC, avagy ausztrál és új-zélandi lovas hadtest történetének egy alapkövét dolgozza fel a film, az első világháború utolsó könnyűlovas támadásának előzményét és a harcokban résztvevő katonák életének ügyes-bajos dolgait. A harcok mellett nagy szerepet kap a mindennapi élet és a románc bemutatása, ami jelentősen fellágyítja a téma súlyosságát, így összességében egy kellemes délutáni háborús dráma kerekedik belőle, nem szabad azonban elfeledni, hogy az ábrázolt időszakot követően egy olyan korszak köszönt be a nemzetek csatájába, amelyben már elvész a lovagias harcmodor és a kölcsönös tisztelet, a helyet átveszik a könyörtelen gépek és a frontvonalon barátságot nem ismerő haditechnikák. Egyfajta búcsú ez a film a nemes küzdelmektől, méltatva az ausztrál katonák hőstetteit Bersheeba felett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.