Ritka, hogy dokumentum filmet választok, mert ezek olyan valósak, nem lehet az álmok birodalmába menekülni, ha nézi az ember. Ez most sincs másképp, hiszen a Class of 92 egy futballkub, konkrétan a Manchester United egy igen sikeres időszakának játékosait invitálja egy rövid visszaemlékezésre. Van itt minden kérem szépen, egy kis történelmi áttekintés a müncheni repülőgép-szerencsétlenség utáni Busby-éra újjászületésétől kezdve a 90-es évek sikersorozatáig, illetve féltucat csillag megszólaltatásáig, akik egytől-egyig olyan nevek, akik mi is akartunk lenni gyerekkorunkban. Én mondjuk nem annyira, de a focirajongók közül sokan. Megszólal Beckham, Giggs, Scholes, Neville, Butt, de nyilatkozik Zidane, Cantona, Dabid Boyle vagy akár Tony Blair is arról, hogy mit jelentett nekik a Bajnokok Ligája, a 90-es évek sikerei, a klubhoz tartozás, játszani a Nou Campban vagy éppen sárgalapot kapni a döntő előtti mérkőzésen. Ezer meg ezer apró történet, amelyek áthatották a futball történelmét az előző évezred végén, s amelyek máig visszhangzanak a játékoskijárókban és a lelátókon úgy Angliában, mint szerte a világon, s mint a híres történet is bizonyítja az angol futball hírnevét, Tony Blair volt miniszterelnök így mesélte, egy apró távolkeleti faluban azt sem tudták, hol van a térképen Nagy Britannia, de azt tudták, ki David Beckham. Hát ezt az életérzést mutatja be a film archív és modern felvételek segítségével. Érdemes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.