Francia-spanyol koprodukcióban készült 1965-ös filmről van szó, egy erősen kopottas "tekercset" sikerült megkaparintanom, de legalább a dzsungel a filmszalag elszíneződése miatt zöldnek hatott, bár lehet, hogy eredetileg zöldítették be, nem tudom. De ez nem is lényeges, hiszen a film középpontjában egy francia alakulat áll, egy idealista hadnagy és egy Wehrmacht veterán katona, akiket a sors indokínába vetett, hogy megharcolják saját kis háborújukat a világtól elzárt, elmaradott Vietnamban, az első indokínai háborúban, a franciák Diem Bien Phu-nál elszenvedett veresége után. A francia és laoszi katonákból vegyesen összetevődő alakulat megpróbál a Viet Minh katonáitól átitatott dzsungelen keresztül eljutni a legközelebbi francia előörsig, miközben folyamatos nyomás alatt áll mindenki, hisz sarkukban az ellenség, előttük az ismeretlen, s minden lépésüket egy olyan vidéken kell megtenniük, ahol a tífusz, a tigrisek és a magas pára a legfőbb úr. Nyers és kegyetlen film, amely egészen közelről mutatja be a francia alakulat utolsó napjait, s egyben a gyarmatbirodalom összeomlásának jeleit is magán hordozza. Érdemes utána megnézni a We Were Soldiers című filmet Mel Gibsonnal, az rögtön azzal indul, hogy a franciákat lemészárolják, így áll össze a kép, amely majd az Apokalipszis mosttal, a Szakasszal és az Acéllövedékkel együtt az egész indokínai háborús érának a keretét adja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.