Végre, végre, vártam már. Szép, hangos, gyors, okos, persze a felkelés majd csak az utolsó részben jön, de addigis igen jó kis előkészítő rész ez. Futótűzként terjedt el ez a történet, hamar belopta az emberek szívébe magát, kicsit van is félnivalója a modern társadalomnak, elég sok disztopikus legenda kezd szárnyrakapni, kevés az utópia az utóbbi években. Persze ez mindig is így lesz, mindig elégedetlenek leszünk, mindig jobbra, többre vágyunk majd, szárnyakra, szabadságra, arra, hogy mi irányítsuk az életünket. És ez sosem lesz teljesen így. S éppen ezért filmre, zenébe, képre és tettekbe öltjük vágyaink, hogy aztán azoknak törtedéke utat találjon a kritika és cenzorok lávaitatott kráterein át fel a felszínre, az életünkbe. Hm, valaki egyszer azt írta, hogy olyan a stílusom, mint egy gyakorló elmebetegé. Tényleg ennyire elkorcsosulunk, hogy nem merjük felvállalni a vágyainkat? Szerintem pedig kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.