2014-07-11

Gruziában és egyébként az egész régioban jellemzoen elég vegyes a rádiok kinálata. Lehet fogni erosen vallásos, beszélgetos, hireket olvasos állomásokat, de van egy csomo zenés csatorna is. Az ormény stoppolos kalandunk alkalmával erosen club és dance muzsikákat játszottak az autoban, a taxisok pedig eloszeretettel hallgatták a vokális népzenét, az ormény hajlitások vagy a gruz gitárkiséret nagyon hangulatosak, majd igyekszunk beszerezni pár számot, dalt, mert megadják az alaphangot a kulturális elmélyuléshez. Emellett persze divik a ruszki pop, az elektromos zene, az ukrán slágerek is elokerulnek néha, illetve sokszor olasz, spanyol vagy éppen portugál számok mentek a rádioban. Persze a slágerlistákon ott vannak Pitbull, Shakira, John Newman vagy Katie Perry slágerei, ezért teljesen sosem éreztuk magunkat idegen zenei kornyezetben. Mégis ha igazán becsukja az ember a szemét, és egy ladában docog valahola Kaukázus vonulatai kozott és néha felpillantva megcsodálja a visszapillanto tukron himbálozo feszuletet, a muszerfalra felragasztott szentképek sorát, vagy elnyulik a hátso ulésen a kárpit gyanánt használt kilim szonyegen, akkor biztos eszébe jut pár Svaneti dallam, egy-két hajlitott hangsor, lanton elpengetett szerelmes szám, akkor igazán kozel kerul az ember ahhoz a hangulathoz, ami itt áthatja a mindennapokat, az emberek vallásos de ugyanakkor rendkivul kozvetlen és baráti életmodját.

Kilenc orakor nem tul sietosre fogva a napot fel is keltunk, no nem gruz dallamokra, hanem csak amolyan csorgos orára. A gyors reggeli után felhasználva az elozo napi informáciokat, kisétáltunk a Lermontov és a fene tudja melyik utca sarkára, hogy elcsipjuk a 31-es buszt, amely a hirek szerint elvisz a helyi botanikus kerthez. Batumi botanikus kertje már nagyon rég ota áll, a leirás alapján egy Andrej nevu illeto alapitotta, amikor megvette a foldet és megállapitotta, hogy a terulet alkalmas nem csak a helyi novények termesztésére, de szubtropusi és tropusi fák, virágok ultetésére és gondozására. A terulet hamarosan a 19. században ujabb tudosokat vonzott ide, akik aztán kulonbozo ázsiai és amerikai korutak végén példányokkal és nem utolso sorban tudással és tapasztalatokkal tértek haza Gruziába, hogy tovább gazdagitsák az amugy is nagy példányszámmal rendelkezo botanikus kertet. Az alapito uriember sirja egy tengerre nézo ciprusokkal ovezett sétány végén fekszik, kérése szerint a mexikói liget végében temették el, sirját ma is szép virágok és hus árnyat ado osi ciprusok veszik korul. A kert hamar idevbonzotta az europai tudosokat is, alpesi, mediterrán és kontinentális részlegek nyiltak és a század elején már tobbezer fajttartottak számon a botanikus kertben. A mai kert kozel 60 hektáros teruleten tobb, mint 20 részre van osztva, ahol a mediterrán, dél-amerikai, mexikoi, alpesi, kozép és dél-kelet ázsiai, tropusi, szubtropusi, hegyvidéki, sot a Himalája lankáin oshonos fajok is otthonra leltek. Ezen felul hatalmas kisérleti terulet is tartozik a kerthez, ahol ujabb fajokat probálnak meg honositani, a rozsaligetben rozsák százai, a bambuszligetben pedig tobbtucat fajta bambusz kinál csodás látványt az idelátogatoknak. Ezen felul japánkert, tengerparti merengo, százéves adminisztárcios épulet, gyonyoruen kialakitott tengerre nézo sétány és hatalmas erdei turaosvény is gazdagitja a már amugy is hatalmas kinálatot, igy egy nap kevés is ahhoz, hogy az ember mindent megtekintsen.

A busz egy nagy téren tett le, ahol árusok és éttermi lokálok várták a turistákat, valamint egy rozsdás vasuti átkelohely, ami folott egy mégrozsdásabb kotélpálya feszult, lengedezo székekkel, amelyeket már szerintem a rendszerváltás ota meg se mozditottak. A bejáratnál kedves pénztáros fogadott, a jegyváltás után pedig árnyas lombokkozott vezetett felaz ut a tengerparti kilátohoz. Itt mindenki kedvére fotozhatott, onmagát vagy utitársait megorokithette, a fo utvonal pedig felvezetett át a kulonbozo éghajlatok teruleteit, zonáin. Nem fogom mindet részletezni, mert ez ugyis csak annak izgalmas, aki végigjárja, ezerféle fa, virág, bokor, phitogeologiai leirások, meg latin nevekkel ellátott novények hada sorakozott az ut két oldalán, ahogy a fo utvonal végig árnyal ligetek alatt haladott. Egy helyen wifi sarokis volt, aki esetleg nem birta net nélkul, itt elintézhette levelezését. Másutt kedves delfines kut és lugas alatti pad várta a megfáradt vándort, mig a tekergos utkanyarulatok kozt arusok kinálták a hideg vizet és a karamellás diosrudakat. Mivel rekkeno hoség volt, ezért pont kapora jott ez a program, végig hatalmas fák árnyékában sétáltunk, másképp teljesen leizzadtunk volna, igy is meggyult a bajunk a 35 fokkal. Ez délutánra a 40-et is elérte, ugyhogy kifejezetten durva meleg volt aznap. Meg a kovetkezo napokban is. Ezt nem csakmi éreztuk, hanem a helyiek is, akik boszen torolgették a homlokukat, no meg az arab turisták, akik melluk elott tartva a tabletet hosszan filmezték a sétány nyujtotta élvezeteket. Számomra érthetetlen modon. Egyik fa alatt feltunt, hogy nagy a zummogés, mikor felnéztunk, akkor láttuk, hogy a virágzo fa lombjait ellepték a méhek, valamilyen akác lehetett, de nem az a tipikus akáclevélzetű. A kis virágok pedig hullottak le mint az esocseppek, ahogy a méhek szorgosan gyujtotték a nektárt.

Felmásztunk az alapito sirjához, amelyhez tobbszáz lépcso vezetett fel, meglehetosen izzaszto volt, mire felértunk, de a látvány kárpotolt. Leereszkedve elértunk a kert végébe, a hátso kijárathoz, ahol kis szusszanás után bevetettuk magunkat a surube, a turautvonalon jottunk visszafele. Itt is minden fa meg volt jelolve, akácok, citrusok, tuleveluek, meg mindenféle gyumolcsos és toboztermo, százféle fa, szinte nem is láttunk két egyfélét. A turautvonal kellemesen emelkedett egy patak mentén, ami aztán egy elágazásnál erdei táborban végzodott, itt pár maketten szemléltették a hegyvidéki és lápvidéki emberek tipikus otthonait, épuleteit. Továbbmenve a turaut  visszacsatlakozott a foutra, itt ujabb piheno kovetkezett, mert rettenetes meleg volt. A kertben helyi turistafuvarozo auto is volt, de mi inkább kinoztuk magunkat, hogy lássunk minden szépet. Visszaértunk lassan az elejére, ahonnan indultunk, ropke három ora alatt végigtoltuk a nagy részét, rendesen le is izzadtunk. Kiérve azonnal vizet és sört vettunk, majd pizzára vágytunk, amit kinált is az egyik lokál, a bácsi mondta, hogy persze, hozza 15 perc, és kész, leultunk, addig megittuk a sört, majd amikor jott a sajtos hacsapuri, akkor tudtuk, hogy hát ez nem pizza. Én nem is birtam már megenni az olajos péksuteményt, ezután pedig már tobbet nem is vágytam rá. Kicsit csalodás volt, hiszen nem ezt kértuk, rámutattunk ujjal, hogy ezt kérjuk, aztán mást hoztak. Továbbálltunk hamar, le a botanikus kert tuloldalán huzodo bícsre. A strand itt jelentosen kisebb, de a kovek mérete ennek az ellentettje. elég kavicsos és koves volt, egy hatalmas szikla pedig kettévágta apartot, amelyen egy iszonyat rozsdás és rozoga átjáro vezetett. A helyiek látszolag egyátalán nem torodtek azza, hogy ez a lélekveszto egyátlán nem biztonságos, néhol négy-ot ember álldogállt egyszerre a vasakon, amik kozott már rég kiesett a padlolap. Alatta hullámzott a tenger nagyjábol 5-6 méter mélységben, a sziklákkozt pedig gyerekek kutattak kagylok után. A part másik végében hosszu molo nyult be a vizbe, folottunk pedig szikrázott a kora délutáni nyár.

Kezdtuk egy jo kis mártozással, majd napozás kovetkezett. Ezután, mikor már nem birtam fekudni a koveken, elsétáltam a rozsdás átjárohoz, mert hát nem én lennék, ha nem akarnék mászkálni ezeken a helyeken. A kovek szép nagyok voltak, rajtuk egész stabilan feszult a korlát, igy felkapaszkodtam rá, kis egyensulyozás után pedig elértem a forduloba, ahol ki lehetett mászni egy nagy szikla tetejére, ami a tenger folé magasodott. Volt, aki innen ugrott be a vizbe, én inkább kicsit leultem, megcsodáltam a partot, a tenger kékjét, a furdozoket, a napozo holgyeket, majd utána nézegettem, hogy hollehet lemászni a sziklán, olyan korrekt sziklamászos modon. Nem volt egyszeru, de végul találtam egy hasadékot, ahol két szikla feszult egymásnak. Itt voltak jo fogások, és a lábat is be lehetett helyezni, hogy lépésekkel lehessen ereszkedni. Alul 4-5méteren kavicsos volt a part és hullámozott a viz, a két egymással szemben lévo sziklán pedig kitámasztással lelehetett ereszkedni nagy nehézségek árán. Kicsit ovatosan kellett kezelni a kérdést, mert bár jo volt a szikla tapadása, azonban a rászáradt moha és hinárok a nedves talp alatt konnyen csuszossá váltak, ha az ember sokat vacakolt. Végul azért sikerult leszenvedni magam, jol megizzadtam, szerencsére a kis barlangos rész nem volt kozvetlen a napon. Utána kiuszta egy sziklához, amire felmászva megint korbetekintettem és onnan már át lehetett látni arra a partszakaszra, ahová a rozsdás pallo vitt. Jottek-mentek rajta az emberek, oket a pallo állapota a legkevésbbé sem zavarta. A sziklárol bevetettem magam a vizbe, kis uszkálás és jol megnéztem magamnak a helyet, ahol leereszkedtem. Megfordult a fejemben, hogy azért mégiscsak akkor hinném el, hogy nem vagyok béna mászó, ha ezt visszafelé is meg tudnám csinálni, hisz egy dolog a gravitáciot kihasználva leereszkedni, de egy egészen más dolog azzal szembemenni és felpaszirozni magam a réseken. Fogtam is magam és kerestem a fogásokat, a kidudorodo részeket a sziklafalon, ahol be tudom magam támasztani. Jo tiz perc is eltelhetett, hogy nem birtam egy méternél magasabbra menni, mert annyira nem esett kézre semmi. Végul fordultam egyet és háttal toltam magam lábbal, ekkor haladtam sokat, majd ujabb ovatos fordulo és már biztos fogások és egyjo pozitiv fal jott, egy perc és már fent is voltam a tetején. A ko teteje forro volt, ulni sem lehetett rajta, a fekete szikla magába szivta a lefelé halado nap osszes energiáját. A szikla másik oldala konnyunek tunt, ott leereszkedtem a viz folé és egy csobbanással máris a tengerben voltam. Jo izzaszto volt a le- és felut is, a megérdemelt furdo után pedig egy kis napozás kovetkezett. Peti már rendesen bevorosodott, amikor o is megmártotta magát, aztán kavicsokbol kiraktam egy magyar zászlot, egy foto és aztán lassan indultunk is haza.

A hazaut szintén busszal volt, hamar otthon is voltunk, egy gyors furdés és kaja után meginvitáltuk a szobatársainkat egy esti sétára és egy remélhetoleg sikeres vizipipázásra. A fouton lesétálva a szuvenires utcáig jokatdumáltunk, kicsit oldodott a hangulat, majd a boltos utcába betérve a lányok rogton megrohanták a ruhákat, ékszereket, csecsebecséket. Én lealkudtam egy zászlot, pármágnest, Peti is szerzett fasza helyi jellegzetességet, ugyhogy kovetkezo állomásként a shisha bárt kerestuk fel. A vizipipázo kellemesen berendezett hely volt, a cipoket levéve felmásztunk egy kanapéra, aminek a kozepén volt egy nagy tál a pipának, korulotte pedig párnák. A pincér felkinálta az izeket, majd egy pár sör mellé nemsokára kihozták a pipát is. Almaválogatás volt az izesítés, de az ereje tizedével sem ért felannak, amit Yerevánban probáltunk. Kicsit szégyelltuk is, hogy ilyen minoségileg kevésbbé szinvonalas helyre hoztuk a holgyeket, de sajnos mi sem tudtuk ezt. Persze az én otletem volt az invitálás, ugyhogy én probáltam a bocsánatkérést is, de szerencsére lazán vették a dolgot. A pipázás után egy rovid sétát vettunk a parton, szép fények és zenélo szokokut mellett haladtunk, mire végtére is elértunk a szálláshoz.

Egy hosszu és izzaszto nap végére értunk, megint nem volt gond az alvással,  de ismét egy fantasztikus élménnyel lettunk gazdagabbak. A természetvédelmi terulet és a botanikus kert után természettel feltoltodve és nem utolso sorban kiélvezve a nyár és a tengerpart adta lehetoségeket nagyon kellemes volt ez a pár nap Batumiban, tokéletes végszava lehetett volna egy ilyen hosszu és fáraszto utnak, azonban még hátra volt illetve van pár nap, amikoris nemkevesebb séta vár ránk, mint keresztul Kutaisin, majd ott is egy kis vidéki fővés a rekkeno hoségben, de ez már egy másik nap kronikája, amelyet hamarosan szintén papirra vetek, csak gyujtsek hozzá kello erot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.