Irodalom a filmvásznon. Láttunk már számos példát, ahol igyekeztek a filmesek minél hűebb képet alkotni, festeni, varázsolni a vászonra, hogy szinte tökéletesen átélhessük azt, amit olvastunk. Nálam ez nagyjából stimmelt a Boris Vian könyvnél, azonban itt kisiklott a vonat. Alapvetően nem gond, hogyha elrugaszkodik az eredeti vonaltól a film, és bár a könyv címét viseli, önálló életre kel és kicsit megfűszerezi a történetet pár fordulattal. Bevallom, rég olvastam, így lehet, hogy kihagy az emlékezetem. De a film mintha megpróbálna valamit túllicitálni, bebizonyítani, hogy képes erre vagy arra. Például képes a színekkel és a szenzációs kavalkáddal olyat mutatni, ami nem csak 80-90, de évvel ezelőtt lepte volna meg az embereket, de akár ma is. Elmossa a határokat és a korokat egymásba olvasztja, a zenével és a morális magatartással szinte a mába helyezi a klasszikus történetet. A grandiózus pénzpocsékolás, a hatalmas partik Gatsby személyét szinte elhomályosítják, a város hétről-hétre ellátogat a birtokára, de azt sem tudják, ki ő. Persze a titkok sosem maradnak felfedetlenül, Gatsby hamarosan előtérbe kerül, belép a hétköznapi életbe és rögtön felkavarja a 20-as évek New Yorkjának minden társadalmi rétegét. Mindez oda vezet, hogy a figyelem központjában a misztikum, a múlt feltárása van, az egyre lassuló történetszövés egy idő után szinte mintha megállítaná az időt, hogy a végén egy hatalmas robbanással a szélrózsa minden irányába repítse a szereplők pengeélen táncoló életét. Erőteljes alkotás, amely számomra mégsem érte el a katartikus élményt, valahol a figyelmem a film közepe táján teljesen lelankadt és az érdeklődésem érdektelenségbe fordult át.

Ettől természetesen maga a film nem rossz, hiszen ha látványos időutazásra és misztikus karakterábrázolásra vágyunk, akkor a Nagy Gatsby pontosan ezt hozza, ha azonban hiteles korképet vagy rajzot keresünk a könyv lapjai alapján a filmvásznon, akkor csalódni fogunk. Ez a felemás érzés késztetett arra, hogy egy erős 6-ost adjak a filmnek, hiszen hozza a kötelezőt, de olyan irányba tolódik, amelyik szerintem kicsit műfajidegen. Fogyasszuk pezsgővel és olajbogyóval.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.