Három scifi következik, nálam mondjuk ez nem meglepő. Az első egy ausztrál film Guy Pearce főszereplésével. Röviden egy világösszeomlás után vagyunk, a globális katasztrófa poszt-apokaliptikus sivárságában egy családját elvesztett, kiégett loner rója az országutat, mikor beleakad egy sebesült srácba. A kettejük története lassan összefonódik, miközben apró utalásokat kapunk a katasztrófa eredetére, azonban a lényeg nem a háttér, amley egyébként zseniálisan áthatja a filmet, hanem maga a két karakter összefonódása, kiegészülése. A srác, akit magára hagyott testvére, magára talál a semmitől sem visszarettenő magányos alak mellett, míg Pearce karaktere meghasonulva tekint végig saját életén, és hogy hogyan vált normális, szerető emberből szívtelen gyilkossá. A pörgő akciókat összekötő lassú és hangulati jelenetek folyamatos válatkozása a vihar és szélcsend őrjítő hullámzását jelképezi, s akárcsak az élet minden területén, az önmegismerésben is ez a hullámzás az, amitől sokan félünk, de végül elkerülhetetlen. Remek alkotás, felejthetetlen hangulat, csak ajánlani tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.