Véleményem szerint egy kissé alulértékelt filmecske, persze nyilván a Brave New World, 1984 és hasonló klasszikusok árnyékában nehéz újat alkotni, de szerencsére a Givernek sikerült egy parányi fénynyalábot csempészni a scifik világába. Itt most inkább tini-scifiről van szó, mert főszerepben ismét fiatal hősök állnak, egy mesterségesen elzárt és működtetett világban, ahol az emberek öt kasztra vannak osztva, és amely mentes mindenféle érzelemtől és szélsőségtől. A cél persze a tökéletes társadalom fenntartása, az emberi gyarlóság és nagyravágyás kizárása és egy olyan rendszer, amelyben nincsenek egyéni megnyilvánulások, extremitások. Persze minden rendszernek van egy gyengepontja, ennek épp az emlékezet, amely összeköti a múltat a jelennel. A receiver feladata, hogy ezeket az emlékeket telepátia útján átemelje az emlékadótól. Csakhogy vannak, akik nem bírják elviselni az emlékek súlyát, amelyek felébresztenek valamit az emberekben, valami ősi szenvedélyt az érzékek iránt. Amikor egy ilyen emlékkapó felébred, akkor lépni kell. Furcsa és kalandos utazás, ha nem akarunk rettentő filozofáláson részt venni, akkor kellemes és megkapó családi film. Ajánlom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.