Adott L.A., a korrupt város, adott a korrumpáló és adott a jófiú, aki majd tisztára mossa a szennyest. Tipikus maffia film a műfaj minden eszközével. Kiszolgált veterán újra színre lép, hogy titkos csapatával felszámolja a kaszinókirályt, aki az egész kontinens szerencsejáték-forgalmát központosítani akarja és átvenni az irányítást a pénzmosás felett. Sean Penn egyszerűen makulátlan a gengszter szerepben, annyira undorító, hogy már szinte szép. Josh Brolin Sgt. John O'Mara szerepében számomra nem nyújtott maradandót, bár azért érezni lehet, hogy nehéz lehet szétlőni a rosszarcúakat, főleg, hogy a háború borzalmai nyomot hagytak rajta. De nincs idő az érzelmeken gyötrődni, mert az idő rohan és ha nem lépnek, akkor minden szál Mickey Cohan kezében fut össze, és senki nem akar egy olasz akcentusú gengszter adórabszolgája lenni 1949-ben. Szóljon a tomigitár, csikorogjanak a 40 mph-s tükörradiálok, fröcsögjön a vér és tomboljon a jazz, a Gengszter kommandó nem hagy falfelületet érintetlenül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.