Ugyan általánosságban 7-et adtam, azonban az egyedi stílusa, műfaji kereteket átlépő bátor hangvétele és a mély szereplőanalízis miatt inkább 8-ra állítom a mutatót, és különdíjban részesítem, mert egy érzékeny témát dolgoz fel német szemszögből, és közben nem szépít az eseményeken, hanem nyersen és őszintén beszél arról, hogy mi történt. Persze közel sem akar a Zongorista nyomdokaiba lépni, viszont az öt német ifjú életét a háború alatti években meglepő részletességgel és őszinteséggel ábrázolja, s nem kíméli a nézőt olyan jelenetektől sem, amikor erőszakra kerül a sor. Dráma, ugyanakkor az időszak erőteljes érzelmi lökései mellett a háború borzalmaira is figyelmeztet, és arra, hogy nem elég barátnak lenni, folyamatosan nyitva kell tartani a szemünket a megbúvó veszélyekre, amelyek néha közvetlen közelünkben leselkednek ránk. Ha nem is háromszázhatvan-fokos áttekintés, úgy gondolom, hogy a sorsok jól szimbolizálják a második világháború német meghasonultságát és azt, hogy egyetlen pillanatig sem szabad a sztereotípiák miatt egy egész nemzetet elítélni egyetlen ember őrült képzete miatt. Feldob pár kérdést, ad pár választ, remek disurzus a nézővel három részes TV drámában, német nyelven. Ajánlott!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.