Ismét készítek pár korántsem igényes vagy teljes leírást, de lassan megint összegyűlik pár film, ami említést érdemel. Kezdjük egy régi furcsasággal, az Asylum egy atipikus intézetbe kalauzol el bennünket, ahol a páciensek nem épp terápiás céllal vannak elszállásolva magányos celláikban. Négy történetet hallgathatunk meg négy elmebeteg szemszögéből, akik azért mesélik el sztorijukat, hogy ezzel egy pszichiáter-jelölt el tudja dönteni, közülük ki az a doktor, aki megőrült, és felkerült a kezeltek közé. Az első történet egy megölt feleség bosszúja, aki halála után tér vissza, hogy egyenlítse a számlát. A második horrorisztikus mese egy szabóról szól, aki furcsa anyagból kell, hogy öltönyt készítsen egy elhunyt fiú feltámasztására. A harmadik sztori egy skizofrén nőről szól, majd zárásul meghallgathatjuk Barry Morse (Space 1999) történetét arról, hogy miért is készít emberfejű robotbabákat. Elég morbid mind, majd persze kiderül, hogy ki a félkegyelmű doktor. Tele izgalmakkal, nem várt fordulatokkal, érdekfeszítő zenével és hangulatteremtő elemekkel. Vicceltem, lapos és unalmas, valójában rendkívül sablonos horror.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.