Látvány: kimagasló; Hangulat: kimagasló; zene: jó; történet: jó; színészi játék: borzalmas. Nagyjából így lehetne összefoglalni a 300 második részét, amely körülbelül 80%-ban összefoglalja a perzsa törekvéseket Hellász meghódítására. Az első részben ráfókuszáltunk a termopűlai csatára, ahol Leonídász király háromszáz derék spártai katonájával együtt hősi halált halt Xerxész seregei ellen vívott ádáz küzdelme során. Ezzel egyidőben Artemisia, Xerxész hadvezére felfegyverezte a perzsa hadiflottát és teljes evezőcsapással nekieredt, hogy megütközzön az aténi flottával, amelynek élén Temisztoklész állt, derékan, büszkén, izmait megfeszítve, naptól barnított arcán megcsillanó aranyló sugaraktól ittasan, harca kész. Itt a történelem nagyjából véget ér, és elkezdődik a fantázia, az akció és a horror. Az elektronikusan fröccsentett vérmezőkön túl szálló végtagok erdejében és halált megvető bátorsággal hajóról hajóra vágtató hősök sűrűjében mást sem látunk, mint emberi mivoltukból kivetkezett hősöket, akik életüket hátrahagyva a görög szabadság jelvényét keblükre tűzve rohannak a halálba, hogy minél több holttest heverjen a taton, mikor Artemisia és Temisztoklész feszült izmokkal egymásba hatol lihegve és sikoltva, a csendes éjszakában. Rise of an empire.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.