Talán még ez is eljutott hozzánk, ezt már nem tudom biztosra mondani. De hogy Joe Lara, Bo Svenson vagy Brion James neve ismerősen cseng a fülünkben, abban biztos vagyok. Természetesen ebben a Mad Max koppintásban is minden tiszta homok és a víz hiánytermék, militarista szekták uralják a világot, amelyek közül Quantrell tábornok (Brion) hadiflottája a leghatásosabb, hiszen miután bevették a gumivárost, rettegésben tartották a lakosságot (pár tucat rongyos statiszta), a tábornok útra kel, hogy birodalmat építsen, és fiára bízza a rendfenntartás ügyes-bajos dolgait. Időközben azonban kiderül, hogy a srác súlyos megalomániás és hatalmi mámorban szenved, s nem utolsósorban kivégzésekben leli örömét. Természetesen éppen arra jár a csendes profi, hosszú bőrkabátban és karimás kalapban, öt lövéséből mind célba talál, még mielőtt bárki elővehetné pisztolyát a tokból. Kicsit western, kicsit minden, a Steel Frontier megint hozza a kívánt délutáni szintet, nem túl bonyolult és egyértleműen a jó és rossz küzdelme, amelnyek a végén a jó győz, mégis kedves az embernek ez az őszintén butus film, mert azt a kort idézi, amikor azok, akik másoltak, legalább tudták, honnan kell lopni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.