Kicsit felhos reggel koszontott, mikor f7kor lementem a portára, hogy megkérdezzem mikor indul a tura. Megláttam a falon, hogy van egy overnight tura is, azaz ottalvos, igaz nem a falon sátorozos, mint amit egy két másik iroda hirdet, de igy is azért izgalmasnak tunt, ezértmegkérdeztem a portán hogy át lehet.e iratkozni. Igenlo választ kaptam, ugyhogy meg is kértem hogyakkor én inkábbhagy menjek a másik turára. Mivel azdélután 1kor indult a szállásrol, igy még volt idom kicsit pihenni. Egykor el is indultunk, a turavezeto elkisért a kocsihoz amivel mentunk, egy korábbihoz hasonlo rozoga minibusz volt, itt mindenki ilyenekkel kozlekedik. Beszálltam, ekkor még csakegyedul, mert a csoporttobbi tagja egy másik hostelbol indul. Fel is vettuk oket nem sokkal késobb, és már uton is voltunk a Nagy Fal felé, ki Pekingbol.

Az ut nagyjábolegyorátvettigénybe, igy kb 3 korul ki is értunk, majd mikor afal alatti bejáratnál kiszálltunk, elmondott párérdekességet az idegenvezeto, pl hogy a fal kulso oldala anno Mongolia teruletéhez tartozott, persze ezjopár százévvel ezelott volt. Ezután megkezdodott a falmászás. Nem irok errol sokat, egyszeruen fantasztikus volt. Badaling egy félig felujitott félig vadregényes szakasza ez,amelyet csak hébe hoba látogatnak, mert kulon kocsival lehet csak kijonni. Elég eldugott helyen van, igy aznap is max 4-5embert láttam az elején, demivel igencsak sokaáig mentem a falon, az egynegyede után már teljesen egyedul voltam. Mondnmsem kell, elérkeztem azálmomhoz, ahhoz a részhez az utazás során, amit vrtam, félve, nehogy én is a turistacsoportok szivében végezzem, de szerencsérenem igy volt, teljesen egyedul sétálhattam a falon. Kulonos élményvolt, igazhogy nagy kod volt, és a fal egyes részen 50 méterre sem lehetett ellátni, de a fejem felett elszállo felhok olyan érzést keltettek mintha a foldtol elszakadva valami mennyei birodalomban lennék. Nagyon szép volt, rengeteg bozot, virág és madár vett korul, igazi elszakadás volt ez minden mástol amit eddig itt Kinában láttam. Beszéljenek helyettem a képek, nézzétek meg oket, érdemes, méghaaz élmény 10%át sem adják vissza.

A tura ezzel 7kor végetértaznap, esteátkocsikáztunk egy szálláshelyre, ahol kaptunk boséges vacsorát, majd a holland csapattal, akikkel osszesen 5en voltunk, kiultunk kbeszélgetni meg borozgatni, s utána kis biliárd, majd f2korul ágybafekvés. Azért volt ez fájdalmas, mert 4kor találkoztunk hajnalban a beáratnál, hogy felmnenjunk a falramegint, megnézni a napfelkeltét. Sikerult felkelni, felmenni, én egész az elso hegy tetejéig felmásztam,legalább kicsit megint egyedul lehessek, nem nagyon nyerte ela tetszésemet a hangos városi holland turistacsapat, akik az elozo nap is kb a turaut negyedéig jutottak,mig én elmásztam a 6ik toronyig, ami kb 5 km volt összesen, nagyrészt felfele. A hajnali pára felszállt, a hegyek lassan kibukkantak a sotét párafelhobol és a nap is valahol felkelt, mert ugyan nem látszott a kodtol, de azért jo volt hallani a madárcsicergést, a zummogést, ahogy az élet megindult. Mesébe illo volt, és ezt nem hittem volna el ha valaki mondja nekem, de szerencsére mostmár tudom hogy igaz.

Itt egy orát toltottunk, majd mentunk reggelizni. Baozi volt, kis tésztatáska benne valami, meg szojaleves és ilyen lángoshoz hasonlo cucc amit lehetett bele mártani, félig édes volt. Nekemkivételesen izlett,a tobbiek perszefinnyogtak kicsit. Végul hazaindultunk, én megprobáltam a kocsi hátsoulésén aludni, de a vezeto ugy rángatta a kormányt néha és a féket is a cipojére tapadt sár leveregetésére használta, hogy nem nagyon sikerult pihenni. Beérve Pekingbe iszonyat kod és meleg fulledt levego fogadott. Itthon folytattam az alvást, majd délben kimentem kajálni.

Nagi irt, hogy este itt az ideje találkozni, igy pár smsváltás után 6ra fixáltunk és f7re sikerul tis odaérnem, mert a metro extralassan ment, és sajnos visszafele is tobb volt mint félora, valoszinuleg az esti várakozások miatt. Nagy udvozlés volt ujra Pekingben Pest után, majd megmutattanekem hogyhol is van a hires Yuyan Kampusz, vagyi idegennyelvi koleszosok lako és tanhelye. Csináltam párképet errol is, majd mikor két magyar lánnyal megosztottuk kozos érzéseinket utba eredtunk egy állitolagkoszos sikátor felé, ami nagyon kulturált volt sok sikátorhoz képestamit utam során láttam. A Kétlány inkább plázábament vásárolni, mi Nagival belevetettuk magunkat a kinai valoságba. Nagi kiszurt egy koszos kinai beulost,és elhatároztuk ha nem találunk mást akkor oda ulunk be. Tettunk egy bazi nagy kort, és mármár nem tudtuk hol vagyunk mikor a kampusz elott kotottunk ki. Ujra áthágtunk a sikátáron és beultunk a kis étterembe, bárazétterem elégjo szo ere, inkább a kajálda lenne megfelelo. Azillatok Nagi szerint délben jok voltak, most esteátlagosak. Nekem sikerult egy olyan kaját választanom amiben megtalálhatoaz utálatos fuszerem, igy egy falatot sem birtambelole enni, a Gunbao csirke vagy mi az viszontnagyon finom volt. Egy sor mellett koltottunk is egy kis reklámot a kinai konyhának, ezzel zárom a mai bejegyzést:

„Egyél sült tésztát, mert olcsó, finom és MEGBÍZHATÓ” 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.