Mivel az elmúlt pár napban kicsit terjengős lett a beszámoló, hogy ne untassak senkit, ezért inkább rövidebbre fogom, és csak azt írom le, ami igazán érdekes lehet számotokra is.

Tegnap és ma (07.10,07.11) béreltemegybicajt, mert találkoztam egy kanadai hölggyel aki elmondta hogy a szállásán van olcsó bicajbérlet. Remélem ezt még nem irtam, már nem tudom pontosan kinek mit hova irtam márle. Minden esetre 2 yuanért egész nap tekerhet az ember, aki nagyon jo ár, főleg hogy azt mondtaák hogy 4 oráig mehetek, de én kivettem reggel 11 előtt és csak valamikot késő délután hoztam vissza, de nem zavarta őket. Mindkét nap ugyanazzal a kisség nehézkes de jol szolgálo géppel mentem. Hasonlo az összehajthato kempingbicajokhoz,jol meg is dolgoztatott, de nagyon sokat mentem vele, szinte enélkül képtelenség rendesen megismerni a várost. Az állomáson vett turistatérkép által feltöntetett össze lehetséges érdekes helyet bejártam, rengeteg kép készült, ugyhogy majd lesz mit mutogatni.

Amit észrevettem, és már meséltem is egyikőtöknek, hogy azokban a kertekben vagy muzeális helyeken, ahol viszonylag kevés turista fordul meg és kevés ugyet forditanak a rendberakásra, ott valahogy jobban visszajön a hely szelleme. Kicsit romos, kicsit benövi a fű, de sokkalszebb és természetesebb mint a turisták által megszállt területek.Persze hogy azok is szpek és a fényképen jol mutat egy templom piros szalagokkal, de ha az ember kzel megy és megnézi, akkor látja hogy a festék valoszinöleg még alig szárad rajta meg, és az idényt jo ha kibirja, jövöre az egész kezdődik előről. A leg lehetetlenebb helyekre aggatnak fel szines lámpákat, ami este nagyon szépek, de nappal erősen lerontják a gyönyörü faragott köépuletek klasszikus részeit. Mindezek mellett természetesen roppant mennyiségü hely van ahol lehet fotozni, suzhou jellegzetesen a csatornák városa, nem is véletlen hogy pár évve ezelőtt Velencével testvérvárosi egyezményt kötöttek a kölcsönös testvéries támogatás, együttmüködés barátság jegyében és a kooperácio és a többi bla bla érdekében. Ezért Velence egynagyon szép gondolát adományozott a városnak mely az egyik neves kertben meg is leshető, az állapota azota kissé megkopott, de még mindig büszkén áll jelezve hogy bizony a városnak a viz adta az életet. Igy van ez a mai napig, hisz a legtöbb ember halbol, halászatbol, vagy azzal kapcsolatos kereskedelembol, illeti folyami szállitásbol él, sok apro kikoto van a kulvárosban, és rengeteg orosz uszály szeli keresztul kasul a nagyobb csatornákat. A kisebbeket pedig turistahajok képe teszi szinesebbé, foleg este, ahogya a fényes kis utcákon tovahaladnak a kis hajocskák. Kicsit felemás ilyenkor az emberben az érzés, mert látja hogy milyen jo is lehetne, és ugyanakkor látja hogy azért a viz elég szennyezett, ebbol halat nem ennék, vizet nem mernék stb. Tehát az alap megvan, csak megint a rátelepült modern világ kicsit megcsonkitotta. A régi házak sok helyütt felvannak ujitva, lenézve a Renmin út melletti Bei si ta pagoda legfelső emeletéről látni lehet, hogy minden ház fehérre van vakolva, tetejük halványszürke cseréépe van kirakva, köztük egyenetlenül zikáznak a kis egyszemélyes utcák, bennük mégkisebb emberek élik mindnenapi életüket. Ki mos, ki főz, ki a szomszéddal cseveg, ez számukra a legtermészetesebb, s mindeközben pár kilométerrel odébb a délnyugati várorészben épülnek a felhőkarcolok, az uj suzhou éppen a sajátos kínai kommunizmus méhéből születik meg.

Megvan a városban a romantikus kedvesség és nyugalom is, mert a főutaktol távolabb el lehet kalandozni a csendes negyedekbe, és megvan itt a nagy sétáloutca nemzetkozi zaja, a boltok ajtajában állo áruslányok tapsolo és figyelemfelkelto kiabálása, hogy minél tobb vásárlo térjen be. Aki szereti ezt, annak hatalmas élmény itt végigsétálniegy ilyen utcán, rengeteg bolt és étterem van, de ha belefáradunk, csak pár lépés, és egy csatorna partján akár ha teázni van kedvünk, csak beülünk egy nálunk talán retro kávéháznak nevezheto nosztalgia teaházba. Az öregek is ezt teszik, ki-ki a maga házaelőtt üldögél, áárulja a zöldséget, gyümölcsöt, vagy csak go-zik a szomszéddal vagy pöröl valami aproság miatt. Miután leadtam a bicajt első nap, hazafelé vettem az egyik ilyen árustol banánt, sajnos kérdésemre nem tudtam megmondani melyik országbol származott, valoszinuleg az ország szo tul nagy falat volt számára, van-e más ország Kínán  kivül, és hogy még ott is van banán, ez egy nagy rejtély marad számára. Minden esetre a banán olcso és iszonyatosan finom volt, a hat darab hamar elfogyott, olyan édes és málós volt, hogy szinte ette magát.

Ezen kivöl szert tettem még tejre, amit ki is öntöttem, mert borzalmas volt, riszborra, ami szintén borzalmas, de fertötleniteni jo, kolbászra ami szintén borzalmas sohatöbbetnevegyél fajta, ugyhogy a bevásárlás még elég kisérletező stádiumban van.

Ma találkotam egy magyar csoporttal, nagyon vicces volt, fényképet csiáltak és a srác mondta hogy sötét. Nem hittem el hogy magyarul mondta, ugyhogy inkább ovatosan angolul kérdeztem, de a magyaros akcentusu válasz egyértelművé tette hogy ök is magyarok.Nagy volt a meglepetés, kicsi a világ, magyarok mindenütt ottvannak szlogenek elhangzása után bemutatkoztunk, sokfelől jöttek, és a vezetőjük fél éve Kínába él és ő mutatja be nekik a helyi nevezetességeket. Megosztottuk az élményeket akajálásrol, a magyar izek hiányárol, mit egyélmit ne egyél, merre voltál hová mész, szoval a szokásos. Meg persze a meleg és a légkondi veszélye, megfázás stb. Tényleg nagyon durván váltogatják néha a hőmérsékleteket, én most a szobában megprobálom 26 fokkörül tartania alevegőt, igy ez zuhanyzás után sem vészes alváshoz tökéletes  és s szobai élet is jo emellett, és ha kimegyek akkor sem ut meg a guta hogy tejoeg.Egyik étteremben aholettem tegnap 2 fok örül volt, bemenet majd meghaltam, kimenet másodszor, ugyhogy az tényleg nem jo, ti is vigyázzatok ilyenekre:) hehe. Ök mentek csonakázni én meg a templom felé vettem az irányt.

Fura helyekre tudják egyébként eldugni a dolgokat, ez a bejárat pl egy fout aluljároja mellett egy rakás kamion és busz mögött volt, lehet hogy cask én érkeztem rossz iránybol, de minden eseter olyan érzésem volt mintha egy ocskás mögé rejtették volna. Láttam ma ezen kivül szocreál strandot, állatkertet kivülröl, belülröl nem ajánlom senkinek, a kinaiak is ezen a véleményen vannak amugy, horror. Szép füves parkot szoci padokkal, büdös kisutcákat gettoházakkal, gyönyörü pagodákat, csodás hidakat, hatalmas nemtommitszállito uszályt, egszoval rengeteg arcát a városnak. Ma még csak kétszer ettem, a vacsora már jelezte hogy kéne.

Összefoglalva Suzhouban rengeteg szép dolgot láthat az ember, de rengeteg szokásos kínai dolgot is. Nem hinném, hogy valaha is visszavágynék ide, nem találtam meg azt amit keresek, de örülök hogy itt voltam és hogy ennyi emberrel találkoztam és megtapasztaltam a wu nyelvjárás szépségeit, vagyis hogy nem értem:D ettől függetlenül ajánlom minden kalandornak, Hangzhout nem, az nem volt szép, sajnos a tó sem igazán szép már, shanghai szép volt és ott tényleg van mit nézni, csak reméleni tudom, hogy a koövetkező állomások is hasonloan eseménydusak lesznek. Egy hely kivételvel már tudom hogy merre megyek, azt az egyhelyet még valahogy ki kell töltenem és akkor teljes lesz az itiner. Szép napot mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.