Hangzhou – a hosszú éjszaka

Megvettem a vonatjegyet másnap reggel 8:45-ös indulással, most kb dél van, tehát valamivel kevesebb mint egy napom van amit itt el kell ütnöm.Beirányultam a belvárosba, hogy találjak valami informáciot, hátha tudnak segiteni, hogy van-e olcso szállás. Nagy nehezen találtam egy irodát. Bementem, és megkérdeztem hogy tud-e segiteni,mert Suzhouba csak holnap megy a vonat. Kaptam egy Suzhou térképet, az ottani szállást nem nagyon tudta elmagyarázni, az ittenivel nem nem tudott segiteni. Bejött egy külföldi, aki adott egy kártyát, hogy ő ott aludt, 200ért, de vannak nekik olcsobb szobáik is.Végülis nem akartam feltétlenül aludni, mert gondoltam körbetekerek a to körül meg megnézek mégpár dolgot, amig nem indul a vonat. Eltettem a kártyát, bár a szállás a tómásik oldalán volt feltüntetve.

Az info iroda után besétáltam a városba, és a térkép szerint egy park mellettvolt biciklibérlés. Meg is találtam, bár azért hozzá kell tenni, hogy ami itt pár sor, az sétálva jopár félor itt a városban. A buszközlekedést majd később tanulommegJ

A kerékpár bérléskártyavásárlássaltörténik, amit avároskülönbözö pontjain elhelyezett piros kerékpárokkallehet kiprobálni. Akerékpár egy standhoz van rögzitve, ami elektromos, és a kártyalehzuzásával el lehet venni a bicajt. Mivel a nő azt mondta, hogy 300 a letét és nálam csak 200 volt, ezért kénytelen voltam egy bankot keresni. Már ugy is fogyoban volt a kezdeti tőke, amit váltottam, igy jol jött a váltás. Nem akartam egyszerre sosem sok pnzt váltani, igy a tárcábol mindig csak egy kis pánzt emeltem ki, nem látszott hogy mennyire vagyok tmve vagy sem. Nem számit, ugyanis hogy az ember uganugy egy évig dolgozott, hogy megkeresse rá a zsét, a lényeg hogy most sok van, és ez nekik szemet szurhat,de én azért okos voltam.:) Szoval megint séta, bank, váltás, ami elég hosszadalmas folyamat, de a Bank of China elég jol váltott, ugyhogy elégedett voltam, mégha nehézkes is volt a folyamat. A hölgy a bérlőnél mondta, hogy ha váltok, nem kellutána visszacaflatni, van másik tárolo is. Na az meg valahola to partján volt, ami egy kerten keresztul vezetett. Modnanom sem kell, fél 5 let mire odaértem, és akkor kidüerlt h a bérlés 5ig van, vagyis 5re vissza kell adni a kártyát. Ez is eluszott.

Kicsit leültem pihenni, a séta nem okoz gondot, de ilyen párás és szmogos levegőben olyan mintha az ember a himaláján turázna. Aztán utnak indultam hogy kkörbesétáljam a tavat. Nagyon szépen ki van épitve, végig sétaut visz, és seholsem lehet leülni a füre, mert mindenhol elvan keritve. Ez jo mert igy szép marad a fü és az emberek a padokra ülnek, amiböl szerencsére van sok.Ám kellemetlen mert azért néha jolenne a megszokott modon kicsit leheveredni és elnézegetni az eget. Mondjuk sokmindent nem lehet rajta nézegetni, szürkefehér az eégsz égbolt egész nap, elég nyomaszto. Elérkeztem egy kis tavacsához amire az volt irva hogy régi halasto. Ekkor egy nő megszolitott (Zhengzhoubol jött) hogy akar fényképet csinálni. Törte az angolt, én meg törtem a kinait, de sikerült. Email cimet cseréltünk és megigértem hogy irok majd neki, és ő is nekem. Náluk nem az msn a divat, az csak az europát megjárt tapasztalt kinai utazok játékszere, náluk a QQ az elterjedt chatprogram. Nondtam hogy van Qq számom, ezen általában el szoktak csodálkozni, mert mi meg azt nem is ismerjök. Továbbsétálva sok szép partmenti bokor meg fa volt mindenütt, de a megközelithetetlenségük miatt inkább csak fényképtémául szolgáltak. Lassan kezdettsötétedni és egyre sürübben álltam meg. Végül elhatároztam, hogy nméár nincs sok hátra a tóból, megkeresem a szállást és megkérdezem, hogy hogyér egy szoba, mer már nagyon fáradt voltam. Néha siettem néha nem, már este volt erősen mire nagy nehezen egy hidon átsétálva eg sötét fás sétauton megtaláltam a lapon jelzett házszámot. Mikor az jatohoz lptem bent betonkevero és egyéb érdekes épitkezési szerszám várt. Majd jött egy pár munkás és mondták hogy meiyoule (azaz nem lett, vagyis magyarul már nincs). Wow, reggel még volt, este már nincs. Itt valóban gyorsan változnak a dolgok. Bementem egy kis teaházba mellettük, már ők is épp pakoláásztak, nem volt a családi eladokon kivül sneki. Ők nagyjbol mondták hogy igen bezárt a Hostel, és hogy a városban van vmi vhol,kb 1000 m. Minden ezer méterre van, független attol hol vagyunk. Ugyhogy ez kb esélytelen volt, de hát azért megkszöntem hogy foglalkoztak velem. Elég el voltam keseredve, egyedl este a semmiben és szállás sem volt, de hát végülis én rontottam el mert későn vettemjegyet a vonatra. Innentül fogva megfogadtam hogy ezt bizony az elsők közt fogom elintézni, mert bár már sokszor utaztam ide-oda, de ebből nem volt probléma. Nos Kinában ahol a legkisebb falu is budapest méretű, a vonatjegy bizony kemény dió. Jo előre meg kell venni. Nekieredtem hát vissza az állomásra, jo időbe telt és sok sétálásba, de végül megérkeztem az egész városon keresztül a vonatállomásra. Folyt köv. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.