Bibliai témát nem éppen játszi könnyedséggel és legkevésbbé sem könnyed tartalommal előadni mindigis nagy kihívás volt filmvásznon, hacsak nem a pitonokra gondolunk, de az egy egészen más műfaj. A Noah kicsit kapcsolatot kíván teremteni a teremtés és az evolúció között, bevonva a misztikus, scifi, dráma és fantasy sava-borsát, míg nem szűkölködik akcióban és nem kíméli a nézőt a nyers erőszaktól. Noé kíméletlen leckében tanulta meg az ember kegyetlenségét, s életét is ennek a kíméletlen eszmének szenteli, csak az állatok maradhatnak életben az özönvíz után. Azonban ehhez a családnak is lesz egy-két szava, s nem feltétlen kedves szava. A parázs hangulatot még csak tetézi, hogy a földön élő emberek szövetkeznek a bárkaépítő ellen. Hogy ki győz, mennyi lesz az áldozatok száma és végül hány faj élhet majd köztünk, ezt a film kicsit sajátosan értelmezi, az angyali segítség pedig egyenesen megosztja az embereket, én mégis azt gondolom, hogy az eredeti történet már önmagában hihetetlen és gondolatébresztő, ne menjünk el emellett a film mellett se szó nélkül, legfőképp ne előítéletekkel, ugyanis ahány történet, annyi féle lehetőség a vásznon. És ez szertintem nem egy teljesen veszett csapás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.