Elképesztő, hogy amikor az 50-es években már kiváló minőségű színes filmeket gyártottak, hozzánk mennyire későn jutott el ez a trend. A Halls of Montezuma, a cím az amerikai tengerészgyalogság indulójának első sorából idéz, egy csapat második világháborúban a csendes-óceáni fronton harcoló katona történetét meséli el, akik azt a feladatot kapták, hogy rátaláljanak a japánok titkos fegyverére, a rakátakilövő-állomásra és megsemmisítsék a rakétákat. Rengeteg embert és nyersanyagot vonultat fel a film, ez talán olyan eleme a korai háborús filmeknek, amit a ma CGI-on felnövő nemzedék nem is igazán ért. Az egyátalán nem effektekkel megoldott hatalmas, egész szigetet felölelő csatajelenetek teljesen hihetővé és meghatározóvá teszik a film háborús momentumait, míg a közeli képeken kevésbbé ismert színészek bizonyítják, hogy nem csak John Wayne és Tom Hanks méltó említésre, hanem bizony mindaz a sok száz statiszta és névtelen hős, akik egy-egy ilyen monumentális mozgóképben szerepet vállaltak. A realisztikus háborús film utat tör a későbbi Ryan közlegény és az Elit alakulat számára, míg a korábbi A Bridge Too Far, Tora Tora Tora vagy a The Longest Day egyértelműen a gigantikus kategóriát bővítették.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.