Lars von Trierhez gyomor és sok ropi kell, vagyis ízlés és idő. A film szokatlan módon nem globális világégést ábrázol és kaotikus felfordulást azután, hogy bejelentik a föld méretű bolygó kollíziós pályáját, hanem egy ember életének teljes kifordulását és a kapcsolatok és maszkabál-élet elértéktelenedését a totális pusztulás árnyékában. Különleges film, sajnos az én fantáziámat nem mozgatta meg annyira, mint vártam, de végül sikerült végignéznem, és a végkifejletért úgy érzem, hogy megérte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.