Sem zseniláisnak, sem csiszolatlan gyémántnak nem tartom ezt a filmet, sőt, földhöz ragadt módon egyenesen nem kedvelem. Nem tetszik az eszetlen és indokolatlan gyilkolászás, a mérhetetlen butaság, ami valóban átszűrődik a szereplők játékából a vásznon át, sőt még maguk a szereplők sem tetszenek. Viszont zsenilális a hangulat, amelybe a Coen fivérek helyezik a történetet, kifinomult érzékkel vésik ki azt a borzalmat, amit a mániákus öldöklés kivált a kispolgárból, amikor az események egyik pillanatról a másikra kicsúsznak a kezei közül, és nem utolsó sorban találó az ötlet, hogy bár a tény, hogy pénzre van szükség, a filmen végigszáguld, sosem tudjuk meg igazán, mire is kell a pénz. Mintha csak a saját tetves kis nyomorult életünk elé tartana görbetükröt, a hajsza és gyötrelem elé, amelyből egy kiutat látunk, a gazdagságot, de sem azt nem tudjuk, hogy ezt hogy érjük el, sőt néha rendesen melléfogunk, sem azt nem tudjuk, hogy ha el is érjük, mit fogunk vele kezdeni. Nos, itt egy alternatíva, javaslom, ne kövessük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.