Néha már nincs is kedvem pontozni, mert nem tudok már jól osztályozni. Ezek a filmek nagyon tetszettek és szerintem nem adok elég pontot és elismerést. Már kiírtam magam a korábbi posztokban és kicsit visszafelé törlesztem a lemaradásom, ezért csak annyit tennék még hozzá, hogy a Philomena nem maradhat le az élmezőnyből. Nagyon nem. Kedves és megható történet, manapság a CGI és akció által telített gőz-özönben, Thor és Cpt. America között azért van hely még egy pár könnycsepp-elmorzsolós történetnek is. Nem fogom túl szentimentálisra venni a figurát, mert annyira nem hatódtam meg, hogy elérzékenyüljek a filmen, viszont aki megteszi, méltán teszi s ne szégyellje, mert tényleg az érzelmekre és érzésekre hat, s ezt nagyon jól csinálja. Szerintem itt erősen Oscar gyanús Judi Dench alakítása, én neki adnám az aranyszobrot, de természetesen rengeteg kiváló női alakítás van még versenyben. A történetről nem írok, azt olvassátok port-on vagy imdb-n, csak annyit még talán, hogy végre látok olyan filmeket, ahol élmény az arcokra nézni, mert nem egy zöld háttér előtt veszik fel, hanem valós környezetben. Ma már ez is nagy szó. Nos ezzel végeztem a legjobb film jelölésekkel, jöhet pár egyéb kategóriában jeles induló, aztán vasárnap pedig hulljon le a lepel, osszuk a szobrokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.