Stallone ismét a ringben, természetesen nem is hittük, hogy a Rocky után vége lesz ennek valaha is. Sokan a Rocky sorozaton nőttek fel, Rambo és Balboa két olyan meghatározó arca a 80-as éveknek, hogy nehezen lehetne nélkülük összefoglalni a Stallone életművet. És akkor most De Niro is bemutaktozik ősi box ellenfélként, a papák pedig nem bírnak magukkal, edzenek, nyers tojást fogyaztanak és tömegeket változtatnak hirtelen ökölvívó fanokká. A film szerintem inkább nevetséges, mint megindító, sok jelenet visszaköszön, fura látni Stallonét olyan nő balján, aki a híres Adrian szerep után háttérbe szorul, ehhez képest bemutatkozik a család és a családtalanság, majd az újra egymásra találás, stb. Rengeteg klisé és elmajszolt jelenet, természetesen az olasz csődör nyer de mindenki nyer, mert a lényeg nem a küzdelem eredménye, hanem az odavezető út és a tapasztalat, az önmegismerés, bla bla. Hát egy aranyos délutáni nézés, Stallone már beszélni se tud a sok arcizma között, de szerencsére nála mindig átjön a velős lényeg, küzdj, de szeress, mégha a felszínen nem is látszik. Aranyos, lehet rajta nevetni is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.