És igen. Suzhou. Kisebb, itt a 7millióval ellentétben csak 5 millioan élnek. A többit már fel sem sorolom. Nagyon érdekes kisváros eza a nagyváros. Tele van zsebkendőnyi parkokkal és egyéb állítólag nem túl látványos látványosságokkal. Miért is? Mivel kicsit sokat kellett aludnom az éjszakai túrázás után, ezért dél körül eredtem útnak. Bevásárolni. Erről kicsit később. Aztán egy büfében bedobtam egy marhatésztát, és közben a szemben ülő illető megszólított.

Törte azangolt, én a kínait, így egész jól elcsevegtünk. HR-es, szeretne utazni de nem tud, stb. A szokásos szomorú történet, és bár szeret itt élni, jobban szeretne mástis látni a világból. Így van ez. Ha Kína igazán haladni akar és nyitni a világra, akkor a saját népét sem tarthatja sokáig bezárva a Nagy Tűzfal kalitkájába. Mondtam hogy tanár vagyok otthon,és ezen csodálkozott, és azon hogy szeretem is még inkább, mert elmondása szerint itt nem nagyon szeretik a tanárságot, legalábbis az angolt, mert nem jó, nehéz, nem tanítják jól és ezlrt nem is szeretik tanulni, ergo egy ujabb ok hogy miért nem tudnak a kínaiak ngolul. Na azért igy cseppenként kiderül az igazság, mégha nem is teljesen. Meg hátazért ez nyilván nem mindenütt igaz, de ha egy ember igy érzi, akkor lehet hogy mégos valahol valaki valamit elrontott. És ez az illető mesélte hogy merre lenne érdemes menni, meg mit lenne érdemes megnézni. Elővettem a nem tul praktikus turistatérképemet és elkezstük nézegetni. Volt park, templom, sétáloutca, vásárcsarnok. Mondtam, h vásárolni nem akarok, akárhogy is gondolják a kínaiak hogy az ember miért megy Kínába, én nem azért, hogy nagykereskedést nyissak az iteni zoknikínálatból. Ami kétségtelenül széles, de nem túl hivogato.Vgül bekarikáztunk pár dolgot és be is lőttem hogy estére mi a cél.

Kiszimatoltam hogy a főúton közlekedőbuszok megállnak annál a kereszteződésnél ami nekem kell. Elmentem egy busszal leszálltam és elkezdtem besétálni a rengetegbe.A cél egyóváros volt, kis csatornákkal és kivilágitott hidakkal. Kicsit vadnak tünt az ötlet, de ugyanakkor estére tökéletes. Lesétáltam a szokásos utcai árusokkal teli majd egyre koszosabb és egyreszűkebb utcán mire eljutottam egy hatalmas kapuig.A kapu a régi város nyugati nagykapuja, tényleg nagy és szép is volt,tele lampionokkal és körülötte tele kinaiakkal. Aztán egy kis hid, egy kis csatorna, és végül elértem a halászváros muzeummáalakitott kirakatvilágát.Kicsit viccbeillő az egész, mertmindenki fotozik, mindneki pozol a különféle régies épületek mellett, de az egész inkább egy Váci utcához hasonlit keleties házakkal. Bocsánat azironiáért, de sajnos tényleg nem találtammeg benne a romantikát, holott épp ez lett volna a cél. A főtéren egy hatalmas pagoda szerű épület magaslott, zöldsárgapiros fényekben uszott, és a lábánál egy rakás idős hölgy és úrropta a táncot valami shikidám zenére. Hát ez igy el is uszott, gondoltam, mert azért ez már mégiscsak mi, legalább valami kinai zenére táncoljanak. Egy másik kereszteződésben keringőztek. Nagyon érdekes, de kissé nehezen tudom elhinni, hogy ez igy jo, egy zajos és büdös kereszteződés mellett táncolni recsegő rádióból. És akkor arra gondoltam, hogy talán nincs is más hely ahol lehetne, vagy ez igy volt régen, és nem akarják feladni, még ha terjed is a város és annak személytelensége is. Minden esetre érdekes tapasztalat volt. Itthon ilyent tényleg nem látni. Mármint otthon.

Továbbmentem, sok kis utca, szép is jo is, de mégsem az igazi. Kicsit mindig megprobáltam elvonatkoztatni és beleképzelni magamat a régi idők embereinek életébe, de nehezen ment. Szembe j9tt egy laowai (külföldi), és elkezdtünk beszélgetni. Kanadábol jött a hölgy és Shanghaibol Suzhouba, majd innen Hangzhouba megy, ugyhogy voltak közös emlékek és közös tanácsadás. Egy elég vastag turistakönyvet szorongatott, és megérdeklődtem esetleg van-e benne emlités hostelekröl, volt, ugyhogy ki is irtunk párat, jol jöhet ez még. Fényképeztünk és farewell-t intettünk. Hozzáteszem az itteni élményeink és véleményünk eléggé megegyezettJ Hazafele eltévedtem, mert nem azon az uton akartam hazasétálni amin bejöttem a faluba, igy egymásik uton mentem ki, közben utba ejtettem egy halvány koszos gravi wc-t, hát hm. És persze minden hatalmas ut mellettiszonyatos felujitásokat végeztek, a legkisebb épitkezés is egy M7-es beruházásához mérhető, persze járda vagy valami elválaszott rész az nem volt, esetenként a kamionok és rakodo kocsik mellett kellet elsátéálni, néha attol félve hogy az emberre ráesik egy vörös csillag. Iszonyat kerülő uton értem el a főutat de a feljáro nem volt elkészitve. Megkérdeztem egy 70 évkörüli embert aki épp a lábát nyujtotta a korláton, hogy a Renmin lu (Nép útja) utra hogyan kell felmenni. Sajnos nem értettem a válaszát, egyetlen szót sem értettem, majd mikor mégegyszer megkérdeztem, hogy renminlu, akkor azt amit mondtam, már értettem a szájában, majd valami kézmozdulat is volt. Szoval valami mellékutcán keresztül kell felkavarni. Megtaláltam a nép utját, és a megállot is ami hazavisz. Mármint a buszt. Sikerült az ellenkező irányba mennem, ugyanis az utitáblák itt is olyan hiányosak és kaotikusak, mint Hangzhouban. Végül 2yuanért hazaértem, mert anyi abuszjegy. Egészjo az ára, és majdnem minden busz kondis. Más kérdés hogy mőanyag és koszos, de nem csoda, naponta milliok utaznak velük. És állitolag már készül a metro, igaz idénre igérték, most csuszik, emiatt van a fél város felturva, de ha kész lesz, két vonal lesz (egyből!), és az nagyban leveszi a buszok vállárol a terhet, mert néha 7busz állt be a megálloba egyszerre. És ott nincs olyan hogy egyes v kettes megállo, és a harmadik majd megvárja. Mind a 7 egyszerre, aki nem fut, lekési.

Hazaértem, megint egy jo adag élmény és megint jo fáradt vagyok. Holnap megprobálok bicajt bérelni, mert arra is adott a kanadai hölgy tippet. Reméljük sikerül. Jo éjt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.