És akkor egy egészen friss alkotás eredetileg Paul Verhoeven filmje nyomán és Peter Weller emlékezetes faarcú közreműködésével. Ha kihevertük a nosztaligázást, huppanjunk bele ebbe a modern borzalomba, mert nehezen lehetne jobb szóval illetni. Láttam már pár újragondolást különböző témában, de ilyen gyatrára kevés sikerült. A Robotzsaru eposza minden kissrác álmainak netovábbja volt, a halálból visszajött rézangyal és halálosztó, a félig ember, félig robot kopó, aki az igazságot sosem feledi, tekintete sosem ködös, arca sima és szemei, hogy is mondjam, csillogóak. Fegyvere gyorsabb mindenkinél, páncélja vastagabb az akaratnál, előle egyetlen csirkefogó sem menekülhet. Ő a Robotzsaru. És jött 2014, a reboot. A RoboCop kicsit átgondolta a kvintesszenciáját a robotbőrbe bújt angyalnak és azt mondta, aki robot, ne is egyék. Alex Murphy tehát új filozófiát kapott, lehetőleg felejtsd el, ki voltál, légy könyörtelen és állj be a sorba. Persze ez nem olyan egyszerű, hiszen a médiamágnások és militarista államfők hideg lázálma ez, egy lélektelen robot, aki a másodperc tört része alatt dönt élet és halál felől. Persze Gary Oldmant sem olyan fából faragták, akivel csak így ki lehet babrálni, ellenáll az utolsó vérig és küzd azért, ami megmaradt Murphyből. S végül majd meglátjátok, érdemes volt-e. Összességében butus kis film, viszont az átgondolás miatt kicsit új köntösbe bújtatta a poros scriptet, ami nem egy rossz húzás. Kíváncsi vagyok, folytatják-e a zsaru-eposzt, ha igen, akkor jó lenne valami rendes forgatókönyvet írni hozzá. Egyelőre nem top kategória nálam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.